A táncház ma nemcsak szórakozás, hanem identitásőrzés, közösségi összetartozás – vallja Székely Roland, aki szerint az idén huszadik évfordulóját ünneplő krasznai táncház mozgatórugója a hagyomány újraélése és az együttlét öröme. A krasznai kulturális referens, a Bokréta és Járd ki lábam néptánccsoportok vezetője a két évtizedes kezdeményezésről, a néptánc iránti érdeklődés növekedéséről, valamint a ma is élő, összetartó és kulturális örökségükre büszke közösségükről beszélt a Krónikának.
Húsz évvel ezelőtt szervezték meg az első táncházat a Szilágy megyei Krasznán, ahol a hagyományok tovább éltetése, az identitás megőrzése ma is kulcsfontosságú a helyi közösség számára. Az első alkalmat még csak gyerekként megélő, de harmadik éve már szervezőként tevékenykedő Székely Roland a Krónika megkeresésére felidézte, hogy az első krasznai táncházak idején minden újdonságnak számított. „Egy maroknyi lelkes ember, Lelik Berta, Lelik István, illetve Antal Dóra és Antal Roland nyíregyházi, ismert és elismert táncoktatók próbálták újraéleszteni azt, amit korábban csak a nagyszüleink meséiből hallottunk: a közös éneklést, táncot, a falusi mulatság igazi közösségi élményét.
Még nem voltak nagy technikai feltételek, de adott volt a lelkesedés, összetartás és kíváncsiság. A legelső alkalmat 2005-ben, Katalin-napi táncházként rendezték meg, nagy örömmel csatlakozott mindenki, és hamar kiderült, hogy ez a kezdeményezés sokkal többről szól, mint egy-egy táncról: a hagyomány újraélése és az együttlét öröme volt a mozgatórugó” – fogalmazott a krasznai kulturális referens.
Hozzátette, sok feledhetetlen pillanatot őriznek, a jubileumi rendezvények, a vendégzenekarok és a közös éneklések mindig különleges hangulatot teremtettek. De talán a legszebb pillanatok mégis azok, amikor egy-egy új dal vagy tánc megtanulása közben együtt nevetnek és élvezik, hogy él a hagyomány – mindeközben pedig életre szóló barátságok és kapcsolatok jönnek létre.
Arra a kérdésünkre, hogy mit jelentett és mit jelent ma a közösség számára ez a táncház, Székely Roland azt felelte, kezdetben és napjainkban is igazi generációkat összekötő esemény. „A táncház ma nemcsak szórakozás, hanem identitásőrzés, közösségi összetartozás. Célunk, hogy a táncház ne csak megmaradjon, hanem fejlődjön is. Tervezzük, hogy több népzenei műhelyt, tánctanfolyamot szervezünk. Fontosnak tartjuk, hogy a fiatalok ne csak nézőként, hanem aktív résztvevőként legyenek jelen. Emellett szeretnénk szorosabb kapcsolatot ápolni más szilágysági és partiumi néptánccsoportokkal is – amelyek eddig is részt vettek ezeken az alkalmakon –, hogy a tudás és az élmény kölcsönösen gazdagítson minket” – magyarázta a Bokréta és Járd ki lábam néptánccsoportok vezetője.
A Bokréta és a táncház mindig is egymás testvértevékenysége volt. Sok táncházas fiatal itt kapott kedvet ahhoz, hogy belépjen az együttesbe, így a két közösség kölcsönösen erősíti egymást. A Bokréta fellépései pedig mindig inspirációt adnak a táncház közönségének is. A szervezőtől megtudtuk:
segítenek az előkészületekben,
a teremdíszítésben,
az esti vacsora elkészítésében is,
közös töltöttkáposzta-készítésben is.
Székely Rolandtól azt is megkérdeztük, a Bokrétában van-e utánpótlás, érdeklődés a fiatalok részéről. „Igen, szerencsére van utánpótlás! A Bokréta három korosztályban működik: a legkisebbek, a Kis Bokrétások (56 gyerek) gyermektánccsoportban ismerkednek a lépésekkel és a népdalokkal, a fiatalok az ifjúsági csoportban táncolnak, ők a Bokrétások (24 gyerek), míg a felnőttek csoportja a Járd ki lábam elnevezést kapta (18 személy). Mindezek mellett hamarosan egy »Pici Bokréta« csoport is indul, mivel folyamatos a jelentkezés.
Egyre több gyerek kapcsolódik be, sokszor a szüleik példáját követve.
A fiatalokban nagy a nyitottság és az érdeklődés, ha megfelelő közösséget és élményt kapnak, akkor ők is szívvel-lélekkel őrzik tovább a hagyományt” – emelte ki a krasznai néptáncos.
Az elmúlt években több hazai és határon túli fesztiválon is bemutatkozhattak: jártak falunapokon, szilágysági magyar eseményeken és felléptek testvértelepüléseiken is, de talán a leginkább említésre méltó, hogy az elmúlt évben a Járd ki lábam néptánccsoporttal görögországi nemzetközi néptáncfesztiválon vettek részt.
Mint kifejtette, több elismerést kaptak a hagyományőrzésért, de számukra a legnagyobb siker mindig az, amikor a közönség velük él, és látják, hogy megérinti őket a tánc és a zene ereje. „A néptánc Krasznán mindig is sokkal több volt, mint egy kulturális program: a közösség szíve-lelke.
A tánc, a zene és a viselet mind-mind azt az örökséget hordozzák, ami összeköt bennünket a gyökereinkkel. Amikor együtt táncolunk, valójában a saját múltunkat éljük újra.
A közös próbák, fellépések, táncházak során igazi közösség alakul ki, ahol megtanuljuk egymást segíteni, figyelni, együtt örülni. Ez a fajta együttlét erősíti a helyi identitást, és hozzájárul ahhoz, hogy Kraszna ma is élő, összetartó, hagyományaira büszke közösség maradjon” – hangsúlyozta a Krónikának Székely Roland.
Bede Laura
