Keserű Benedek néptáncos, a Kiskun Múzeum munkatársa kapta idén a Kunszövetség kitüntetését. A Sudár István-emlékdíjjal sokéves néptáncos és hagyományőrző tevékenységét ismerték el.
Benedek életének minden területén megmutatkozik a kunsági identitás. Mint mondja, a „konok kunok” kifejezést magáénak érzi.
– Kun őseinkre ma is büszkén gondolok. A kunsági legények régen is vagányok voltak, ezt az életformát pedig ma is lehet viselni. Méltónak kell rá lenni, és tartás kell hozzá – vallja.
Gyermekkora óta a néptánc világában él
A félegyházi fiatal már óvodás kora óta tagja a helyi néptáncegyüttesnek.
– Négyévesen édesanyám vitt el táncolni Kasza Ákoshoz. Tizennyolc éven át táncoltam a Kiskunfélegyházi Padkaporos Táncegyüttesben. Szinte ott nőttem fel, az volt a második családom. Emellett a helyi zeneiskolában furulyázni, trombitálni, majd harsonázni tanultam, most pedig szaxofonozom – idézi fel a kezdeteket.
Benedek annyira megszerette a néptáncot, hogy tanulmányait is ezen a területen folytatta. Először Békéscsabán, majd Kecskeméten, a Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola, Gimnázium, Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskolában tanult. Székesfehérváron néptánccsoport-vezetőként végzett, jelenleg pedig a Szegedi Tudományegyetem néprajz szakos hallgatója. Benedek azon szerencsések közé tartozik, akik elmondhatják magukról: a hivatásuk egyben a hobbijuk is.
Három táncegyüttes és egy külföldi fellépés
A fiatal táncos két éve Macedóniában, egy nemzetközi folkfesztiválon képviselte hazánkat és a Kiskunságot. Alapítója a félegyházi Borvirág Táncegyüttesnek, tagja a kecskeméti Kunság Táncegyüttesnek, valamint szakmai vezetője és koreográfusa a kiskunmajsai Mayossa Néptáncegyüttesnek.
– A kecskeméti együtteshez korábbi tanárom, Balogh Ildikó meghívására érkeztem, a majsai csoporthoz pedig felkérést kaptam. 2022 óta vezetem a táncosokat, az együttes pedig idén tartja 30 éves gáláját. A félegyházi Borvirág Néptáncegyüttest 2021-ben alapítottuk fiatal táncos társaimmal. A csoporttal a modernebb irányt szeretnénk követni, főként azért, mert így könnyebb megszólítani a mai fiatalokat és a közönséget – részletezi.
Petőfi művéből született táncjáték
A Borvirág Néptáncegyüttes 2023-ban mutatta be a magyar irodalom egyik klasszikus eposza, A helység kalapácsa alapján készült táncjátékát. A Petőfi Sándor művén alapuló nagysikerű előadás Fejenagy és Szemérmetes Erzsók szerelmét meséli el, zenei és táncos elemekkel kísérve. A produkcióban három táncegyüttes – a majsai Mayossa, a kecskeméti Kunság és a Borvirág – közösen lépett színpadra.
– A táncjáték mérföldkő az életemben: 45 táncossal és 5 fős technikai stábbal állítottuk színpadra a Félegyházához több szálon is kötődő művet. Vízhányó Anna rendezőtársammal két és fél évig készültünk rá, és ez volt az első olyan koreográfia, amelyben szabadjára engedhettem a fantáziámat – idézi fel Benedek, aki elárulja, hogy kedvencei az ördöngösfüzesi táncok és a moldvai népzene.
Népmese a színpadon
Benedek nemcsak a néptánc, hanem a népművészet más területén is aktív. Alkotótársával, Gombás Bendével megalakította a Kackiás Folkszínházat, ahol népmeséket mutatnak be. Előadásaikban – többek között – a Koplaló Mátyás, a Térülj, fordulj, malmocska, a Félelmet nem ismerő juhász és az Aranyszőrű bárány című népmesék is életre keltek, sok nevetést szerezve az óvodásoknak és kisiskolásoknak.
– Az ötlet a múzeum egy régi kezdeményezéséből, a Malom alatti mesék programból született. Ezt a 2000-es évek közepén Kasza Ákos, Vas László, Rekedt Gréta és Gulyás László vezette, de később megszűnt. Bendével duóban még sosem próbáltuk ki magunkat, így kézenfekvő volt, hogy ezt a sorozatot folytatva a múzeum falain belül bontogassuk a szárnyainkat. Eleinte Magony Ádám kollégánkkal közösen kezdtük, végül 2024 őszén hivatalosan is megalapítottuk a Kackiás Folkszínházat. Célunk, hogy lebontsuk a színpad és a közönség közötti képzeletbeli falat, és megmutassuk, hogy a modern világban is van helye a néphagyománynak – fogalmaz.
Benedek és Bende zenés-táncos előadásainak különlegessége, hogy a gyerekek nem csupán nézői, hanem aktív szereplői is a történeteknek: a mese szereplőit a közönség soraiból választják ki, így a gyerekek maguk játszhatják el a karaktereket.
– A Kackiás Folkszínház több mint szórakoztatás, edukáció is rejlik benne. Szeretnénk, hogy a gyerekek élményszerűen ismerjék meg a népmesék világát, miközben a történetek tanulságaival tanítjuk is őket. Az előadásokat közös éneklés és hangszeres zene kíséri, ami még élményszerűbbé teszi a műsort. A gyerekek a hangszerekkel is megismerkedhetnek: Bende kobozon és tekerőlanton, én pedig furulyán és gitáron játszom, de hamarosan a kecskeduda is megszólal a mesékben – teszi hozzá.
Közel hozni a folklórt a fiatalokhoz
Benedek tervei között szerepel a néptánc, a népdal és a népzene minél szélesebb körben való népszerűsítése.
– Ha az ember „vegytisztán” kapja a folklórt, az elsőre talán rémisztő lehet. De lehet ezt fiatalos stílusban is képviselni. Úgy gondolom, hogy a mai világban már nem kell minden esetben több réteg alsószoknyában fellépni – persze teljesen elszakadni a viselettől sem szabad. Azt szeretném, ha a fiatalok megtapasztalnák, hogy a néptánc és a népzene valóban az életük része lehet, hogy ez egy életforma. Ebben szeretnék példát mutatni, a megjelenésemmel, a tánctudásommal és a folkszínházi történetekkel egyaránt – összegzi.
G. E.
