A VOSZ Tolna Vármegyei Prima Díjátadó Gála 20. évfordulóján a vármegye legkiválóbb művészeit, tudósait, sportolóit és vállalkozóit ismerték el Szekszárdon, november 11-én. A rangos elismerést két dunaföldvári kiválóság is megkapta.
A Prima Díjasok között találjuk a Magyar Népművészet és közművelődés kategóriájában Appelshoffer János táncművészt, a Dunaföldvári Ördögszekér Táncegyesület művészeti vezetőjét, a Táncművészeti Egyetem néptánc tanszékének adjunktusát jutalmazták, aki évtizedek óta elkötelezett a néptáncmozgalom és a hagyományőrzés mellett.
Prima Díj Dunaföldvárnak: így reagált a kitüntetett táncművész
– Először is gratulálok ehhez a szép kitüntetéshez!
– Köszönöm szépen.
– Úgy látom, hogy szinte puritán ember is tudsz lenni, és nem nagyon hoz tűzbe, amikor nagyon ünnepelnek téged. Örülsz, amikor így kitüntet a közösség?
– Hogyne és, remélem, hogy nem tűnök úgy, mint aki nem. Persze próbálok neki nem nagy jelentőséget tulajdonítani, és nem azért mert, hogy nem érdekelne a dolog. Figyelmeztet, hogy láttam már sok olyan embert, aki ettől egy kicsit elszállt, és én nem akarok úgy járni azzal, hogyha most én ezzel nagyon-nagyon sokat foglalkozok. Azt véletlenül sem szeretném, hogy velem megtörténjen!
– Össze lehet ezt hasonlítani, egy ilyen kitüntetést a vastapssal? Mondjuk Szegeden a Dóm téren, amikor szinte felrobban az ünnepléstől a nézőtér?
– Azt azért nem, mert az mindig egy nagyon euforikus dolog. Az ott nagyon tölt, és az ember teljesen más hangulatba kerül tőle azóta is. Nem lehet összehasonlítani, mert ez meg egy hosszan elnyúló valami, amit az embernek így kell megélnie. Ezt úgy kell a helyén kell kezelni, hogy ez egy teljesen másik dolog.
– Ez egy egyszemélyes díj? Amikor ott a díjátadón megálltál, meghajoltál, akkor érezted, hogy ott van mögötted a rengeteg táncos, meg sok színpadi ember, akiknek a munkájával együtt kerültél a csúcsra?
– Én ezt ott el is mondtam, hogy igazából abszolút több emberről szól ez a dolog. Főleg ez a vármegyei történet, ami elhúzódóan indul, mert a felterjesztéssel kezdődik. Így is mondtam, hogy hogy hagyján a család, az Ördögszekér és a Dunaföldvár. Tehát hogy ez így szépen sorban, mindenkiről szól, én is így gondolom.
– És most megállsz pihenni? Hátradőlsz egy kicsit a karosszékben?
– Biztos, hogy nem. Már csak azért sem, mert van amit meg kell csináljak. Én még egy ilyen tiszteletre méltó dolog miatt sem fogok megállni. Az biztos, hogy az akkor fog megtörténni, ha már nagyon belefáradtam, és elfogytak az ötleteim. Tehát hogy addig nem. Akkor is csak inkább egy kicsit, hagyjanak is itt.
Balogh Tamás
