A dicsőszentmártoni általános iskola néptánccsoportjaként indult, ma már Maros megye egyik legismertebb és legelismertebb amatőr tánccsoportja a Kökényes. A húsz éves múltra visszatekintő, a néptáncot több száz gyerekkel megszerettető együttes vezetője, Fodor Sándor József a kezdeti indíttatást idézte fel a Krónikának, kitérve a Kökényes Néptáncegyüttes fejlődésére, bővülő repertoárjára, céljaira.
Két évtizede őrzi és adja tovább a néptánc hagyományát gyerekek százainak a dicsőszentmártoni Kökényes Néptáncegyüttes, amely ma már Maros megye egyik legismertebb és legelismertebb amatőr tánccsoportja. A kezdetek azonban egy csendes felismerésből indultak: szükség van valamire, ami összefogja a közösséget, erősíti a magyar identitást, és méltón képviseli a helyi általános iskola magyar tagozatát. Fodor Sándor József együttesvezető a Krónika érdeklődésére felidézte az alapítást: „2002-t írunk, akkor neveztek ki aligazgatónak az iskolában, és látnom kellett, melyek a prioritások. A magyar tagozatnak nem volt olyan kulturális alapja, amellyel méltóképpen kapcsolódhattunk volna testvérvárosunkhoz, Hajdúszoboszlóhoz.
Ekkor vetődött fel bennem: mi lenne, ha tánccsoportot indítanánk. A táncban benne van minden: hagyomány, közösség, identitás”.
A kollégák és a szülők lelkesedése hamar világossá tette: valóban szükség van egy ilyen kezdeményezésre. „A cél nem csupán egy tánccsoport létrehozása volt: egy olyan közösséget álmodtunk meg, amelynek tagjai – gyermekek és fiatalok – biztonságban, szeretetben és büszkeséggel élhetik meg mindazt, ami bennünk, magyarokban itt, a szórványban is érték, kapaszkodó és a megmaradáshoz szükséges erőforrás” – hangsúlyozta az együttesvezető.
A felhívás után 90 gyerek jelentkezett – olyan sokan, hogy korcsoportokra kellett bontani őket. A próbák a tornateremben kezdődtek, majd helyhiány miatt az unitárius egyház egyik épületének alagsori termébe költöztek, amelyet a szülők és támogatók segítségével teljesen felújítottak.
A tánccsoport 2005-ben kapta meg a mára ikonikussá vált nevét. „Sok név felmerült, de arra gondoltam, nézzük meg a néprajzot. Így bukkantam rá arra, hogy a néprajzi leírásokban ezen a vidéken jellemzően kökénybokrok találhatók, és így is van: a Kis- és Nagy-Küküllő partján a legfontosabb bokorfajta a kökény. Így lettünk Kökényes” – magyarázta Fodor Sándor József, akinek kezdeményezésére a névadó ünnepséget majd csak a következő év, 2006 tavaszán, a kökényvirágzás idején szervezték, és ez volt az első önálló, egyórás műsora a csoportnak.
Amint az együttes vezetője kifejtette, a következő években a Kökényes egyre nagyobb mozgalommá vált.
A környező falvakból is érkeztek táncolni vágyó gyerekek, és a létszám időnként meghaladta a 150 főt.
2016-ban újra költözniük kellett: ekkor a katolikus egyház régi iskoláját újították fel, amely ma is a csoport otthona a Szép utca 20. szám alatt.
A táncoktatást mindvégig Varró Huba koreográfus tartotta, és szakmai vezetése alatt a repertoár óriásira nőtt. Mára:
mintegy 20 táncrendet ismernek,
erdélyi és magyarországi tájegységek táncait egyaránt,
román, cigány és szász táncokat is táncolnak,
a fellépések során a teljes Kárpát-medence hagyományvilágából merítenek.
Fodor Sándor József arról is beszélt lapunknak, hogy jelenleg körülbelül 80 aktív tagja van az együttesnek négy korosztályban: a Morzsa-, Apró-, Kis- és Nagy Kökényesben. A legkisebbek csoportja a legnépesebb – közel 40 fő –, ami biztató jel a jövőre nézve. „A nemrég szervezett 20. évfordulós ünnepségre mintegy 120 volt és jelenlegi táncos gyűlt össze, az első generáció 30-as éveikben járó tagjai is színpadra léptek, szenzációs műsor volt.
Az első generáció fénygeneráció volt.
Ezek a fiatalok ma is összetartanak: amikor hazajönnek megkeresik egymást, ünnepekkor összegyűlnek a székházba, rendszeresen találkoznak, beszélgetnek, három pár össze is házasodott” – részletezte a Maros Megyei Pedagógusok Házának igazgatója.
A néptáncegyüttes és a tagjaiból formálódó közösség pozitív ereje kapcsán rámutatott, tapasztalata szerint a Kökényes gyerekek bátrabbak, nyitottabbak, jobban kommunikálnak. „A közösségben megtanulják az együttműködést, a felelősséget, az önállóságot. Ez olyan plusz, amit otthon vagy az iskolában nem biztos, hogy megkaphatnának” – magyarázta.
Az RMDSZ-es helyi tanácsos arra is kitért, hogy Dicsőszentmárton magyar lakossága mindössze 11 százalék, a város szórványként működik. A Kökényes ezért nemcsak kulturális csoport, hanem identitásőrző közösség is.
Az elmúlt 20 évben mindig ugyanaz volt a célunk: megtartani a közösséget, megszólítani a Dicsőszentmártonban élő magyar gyermekeket és fiatalokat, erősíteni bennük az identitástudatot.
Szeretnénk, ha tudnák azt, hogy értékesek, van hova jönniük, és van hova tartozniuk” – emelte ki.
Az együttesvezető bizakodó, mint mondta: a Morzsa Kökényes tele van gyerekkel, és a következő korosztályokban is van utánpótlás. Céljuk, hogy a környező falvakból is csatlakozzanak fiatalok, gyerekek, és hogy ez a mozgalom továbbra is közösséget alkosson, értéket teremtsen.
A Kökényes Néptáncegyüttes húsz éve bizonyítja: a tánc nem csupán mozdulatok összessége, hanem közösség, identitás és életre szóló élmény. A gyerekek, akik itt nőnek fel, nemcsak lépéseket tanulnak meg – hanem egymást, önmagukat és a hagyomány tiszteletét is. A jövő pedig – a következő kökényvirágzás – már most ígéretesen bontja szirmait.
Bede Laura
