Nem cél, hanem eszköz – Kristóf Bálint és felesége, Kristóf Répássy Ivett így beszél a néptáncról és a népzenéről. A fiatal, Rozsnyóhoz kötődő házaspár az elmúlt hónapokban Dél-Amerikában, elsősorban Argentínában dolgozott magyar közösségekkel: tanítottak, közösségeket szerveztek, és közben maguk is formálódtak. A velük folytatott beszélgetésből világosan kirajzolódik: számukra a „mesterségünk címere” nem szakmai rangot, hanem felelősséget jelent.
„A néptánc és a népzene nálunk nem öncélú műfaj” – fogalmaznak. Olyan eszköznek tekintik, amely megfelelő minőségben használva képes közösségeket építeni, identitást erősíteni, és jövőt formálni. Saját magukban éppúgy, mint a környezetükben vagy a következő generációkban. Ezt vitték magukkal Dél-Amerikába is.
Identitás a tánc nyelvén
Az argentin magyar közösségekben a néptánc és a népzene gyorsan túllépett az előadóművészet keretein. „Ezek a hagyományok az emberről szólnak, és természetes módon teremtenek kapcsolatot emberek között”
– mondják. A közös tánc és muzsikálás nemcsak kulturális esemény volt, hanem identitáserősítő találkozás, amely újra és újra megélhetővé tette az összetartozást a diaszpórában élők számára.
Kilenc hónapos munkájuk középpontjában a több mint hatvan éve működő Buenos Aires-i Regős Néptáncegyüttes állt. Az anyagválasztás nagyrészt az együttesvezetők kéréseihez igazodott, így galgamenti és felcsíki táncokkal foglalkoztak mélyebben, de ízelítőként számos más tájegység anyaga is előkerült. Emellett gyermekekkel, idősekkel és vidéki közösségekkel is dolgoztak, ahol az életkor és a technikai szint határozta meg az oktatás irányát.
Érdekes tapasztalatuk, hogy gyakran éppen az elsőre „idegennek” tűnő anyagok váltak a legnépszerűbbé. A galgamenti táncok a Regős együttesnél is ilyen úton lettek közösségi „slágerek”.
Diaszpóra és közösség
A diaszpórában való tanítás egyik legnagyobb kihívása a nyelvtudás hiánya lehet, de ezen túl óriási különbségek vannak közösség és közösség között – hangsúlyozzák. Más célok, más funkciók, más szakmai szintek jellemzik ezeket az együtteseket, ahogyan Magyarországon is.
A korosztályok reakciója azonban mindenhol hasonló volt: nyitottság és érdeklődés. Nem mindenki tudott hosszú távon elköteleződni, de voltak, akiknek – saját tapasztalatuk szerint – a néptánc teljes életfordulatot hozott.
A motiváció kulcsát egy szóban foglalják össze: közösség.
„A tiszta, őszinte emberi kapcsolódás az, ami a legmélyebb kötődést képes kialakítani – akár a magyar népi kultúrához is.”
Amikor a tánc fordít a közösségen
A Buenos Aires-i Regős Néptáncegyüttes jó példa arra, hogyan képes a néptánc közösségi folyamatokat elindítani. Néhány hónap után megújult a tagság, átalakult a közösség, és részben a szellemiség is – mindezt a tánc hozta magával.
A búcsú pillanatait a siker egyik legfontosabb mércéjének tartják. Kilenc hónap után az elválás számukra „emberformáló erejű” volt, és biztosak benne, hogy ezek a kapcsolatok nem szakadnak meg végleg.
A személyes kötődés mélységét jól jelzi, hogy Argentínában „keresztszülőkkel gazdagodtak” – ahogyan pontosítanak: nem ők lettek keresztszülők, hanem nekik lettek azok.
„Egész pontosan azt érezzük: szüksége volt erre az életünknek.”
Tapasztalatok hazafelé
A dél-amerikai mentalitás – a sokat emlegetett lazaság – gondolkodásukra és életfelfogásukra is hatott. Úgy látják, a lényeg annak felismerése, mikor van helye a fegyelemnek és mikor az elengedésnek. A helyi kultúra közvetlenül nem formálta át a magyar néptánc megélését, viszont a soknemzetiségű közeg és a nemzetiségi fesztiválok állandó inspirációt jelentettek a magyar közösségek számára is.
A „nulláról” való építkezés egyik legfontosabb tanulsága számukra az, hogy mindaz, ami körülvesz bennünket, valakik közös munkájának eredménye.
„Igyekszünk szem előtt tartani, hogy ezek a valakik bizony mi is lehetünk.”
Hogy mit hoznak haza Rozsnyóra és környékére, arra tudatosan nem adnak konkrét receptet. Annyit azonban hangsúlyoznak: a budapesti évek és az argentin tapasztalatok csak akkor érnek célt, ha összhangba kerülnek a helyi közösségek igényeivel. Az biztos, hogy a kilenc hónap jelentősen felgyorsította oktatási és közösségi elképzeléseiket.
Üzenet a keresőknek
A fiatalok megszólításáról úgy vélik: fel kell ismerni, miben tud a népi kultúra valódi segítséget nyújtani a 21. században. Lehet, hogy ehhez új sorrendbe kell rakni a „legókockákat”, de hisznek abban, hogy az őseinktől örökölt kulturális kincs ma is képes támaszt adni – vagy egyszerűen jobbá tenni az életet.
Azoknak pedig, akik még csak keresik a kapcsolatukat a magyar népi kultúrával, egyetlen üzenetet küldenek. József Attila szavaival: tiszta szívvel.
Németi Róbert
