Hétfőn hagyományteremtő szándékkal jöttek össze a 2002-ben alakult Zalaapáti Boróka Táncegyüttes tagjai. Háztáji disznóvágás volt Gellénházán, az idősek otthonában. A fiatal néptáncosok ezúttal nem mulatni érkeztek, hanem a vidéken még ma is élő, téli gasztronómiai szokást elevenítették fel.
Kétszáz kilós malac érkezett Ormándlakról reggel 7 óra után, neki sajnos ezúttal „nem volt malaca”, azaz szerencséje. A hízót nagy szakértelemmel a táncegyüttes egyik tagjának férje, a novembertől februárig a Szegekben, Göcsejben böllérként tevékenykedő Kerese Attila vette kezelésbe. A háztáji disznóvágás minden lépését izgatottan figyelték a néptáncosok. Sőt, nem csak figyelték, hanem mindenki kivette részét a munkából, s a hentes útmutatása szerint álltak neki a darabolásnak. Segítségükre a falusi szokást még ismerő szülők voltak, akik főleg a konyhán segédkeztek. A lesütött, dinsztelt máj igencsak puha és ízletes volt, s természetesen a feldolgozott részeket, hústermékeket csakis saját fogyasztásra kóstolta s vitte haza mindenki.
Háztáji disznóvágás hagyományteremtéssel, néptáncos módra
A néptáncosok szép ruhái most pihentek a szekrényben. Ezúttal nem táncolni érkeztek Gellénházára.
– Minél autentikusabban szeretnénk a néptánc hagyományainkat megőrizni, továbbadni a fiataloknak. Jelenleg jórészt középiskolás és huszonéves tagok alkotják az együttest. Hiába vidéken élnek, nagy részük még nem vett részt disznóvágáson. Így egyik tagunk, Major Gergő, Gellénháza polgármestere segített helyszínt biztosítani – felelte érdeklődésünkre Kiss-Molnár István, az együttes művészeti vezetője. – A munkát felosztottuk. A lányok az ételek és a húskészítmények előkészítésében segítettek, a fiúk a keményebb munkát vállalták, a hurkatöltés és a disznósajt készítése is az ő feladatuk volt. Az idősebb generáció praktikáit, receptjeit pedig megfogadtuk.
A kétszáz kilós malacból semmi sem maradt
Természetesen a disznó minden porcikáját feldolgozták. Mintegy 35 kilogramm hurka és kolbász, valamint 5-6 kilogramm disznósajt készült. Zalában számos helyen ma is él a háztáji disznóvágás hagyománya, ami egyben közösségteremtő tevékenység, másrészt a népi gasztronómiai szokások továbbéltetése.
Egy biztos, a Zalaapáti Boróka Táncegyüttes nem először találkozik ilyen körülmények között. A táncegyüttes vezetője megsúgta: a malac szép tekintélyes sonkáját, részeit megfüstölik, majd húsvétkor hasonló hagyományőrző rendezvényen elfogyasztják egy kis locsolkodással, táncolással fűszerezve. A néptáncosok egyébként már többször bemutatkoztak hasonló tevékenységükkel. Zalaapátiban és Gellénházán a göcseji lakodalom hagyományait elevenítették fel, ahol főzőasszonyok sürögtek, a vendégsereg pedig nem csak jóllakott, hanem az egykor több száz főt vonzó vigalom tevékeny részese is lehetett
Mozsár Eszter
