Palenik Vendel: - 2022 áprilisában találkoztunk először és akkor ismertelek meg téged, habár voltam előtte is Eleken. Mikor kezdtél el táncolni, mikor kerültél kapcsolatba a néptánccal?
Popucza György: - A tesóm hamarabb elkezdte, már általános iskola első osztálytól kezdve. Engem még akkor nem vonzott így a dolog, de Gera Kriszta néni nagyon szerette volna, hogy én is járjak néptáncolni. Több találkozásnál mondta, hogy feltétlenül menjek, kell a fiú, lát bennem potenciált és így a sok nyaggatást követően (amikért amúgy nagyon hálás vagyok így utólag Kriszta néninek), tulajdonképpen hetedik osztályos koromban elmentem az első néptánc órámra, amit akkor még Gál Laci bácsi tartott. Az volt az utolsó órája, mert utána kezdett el nagyon betegeskedni. Szóval még az első órámat még ő tartotta.
P.V.: - Mikor voltál hetedikes?
P.Gy.: - 2017-2018, akkor ez még az iskolában volt, tehát ez nem egy táncegyüttes, hanem még iskolai tánc volt, vagy tánccsoport. A gyulai Erkel Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola keretein belül a Pacsirták Táncegyüttesben kezdtem.
P.V.: - Onnan folyamatosan folytattad a táncot művészeti iskola keretein belül?
P.Gy.: - Tulajdonképpen igen. Aztán fölkerültem másfél év után az Elek Táncegyüttesbe. Onnantól kezdve tart a néptánc a mai napig, mert már-már majdnem hivatásomként is tekinthetem.
P.V.: - Mikor kezdtél el együtt fellépni az eleki hagyományőrzőkkel?
P.Gy.: - 2021 körül, mikor a húgommal együtt csatlakoztunk oda a hagyományőrzőkhöz.
P.V.: - Hogyan lehet oda csatlakozni egy helyinek? Meghívnak, vagy jelentkezel, hogy szeretnél menni próbára?
P.Gy.: - Meg is hívhatnak, de önkéntesen is elmehet az ember és mondhatja, hogy szeretne tag lenni. Akkor megszavazza az együttes, hogy lehet-e tag. De nyilván ez mindig úgy néz ki, hogy bárki lehet tag aki eleki, mert ugye a lényeg a hagyományőrzőknél, hogy minél több eleki táncos legyen és, hogy minél többen ápolják a hagyományainkat.
P.V.: - Előbb említettem, hogy mikor megismerkedtünk '22 áprilisában, már a hagyományőrzőkkel jöttél a kőszegi fesztiválra fellépni. Az Eleki Román Hagyományőrző Táncegyesület régóta a néptáncos világ érdeklődésének középpontjában van. Kik voltak azok a személyek, akiktől ott sokat tanultál? Mennyiben volt más ott táncolni, mint az Elek Táncegyüttesben?
P.Gy.: - Amikor elkezdtem ott táncolni, még nem tűnt föl annyira, hogy komolyan vegyem, merthogy mindennap találkoztam ezekkel az emberekkel, ők is táncolnak, én is, és így nem igazán érdekelt komolyabban még akkor a dolog. Szabó Péter bácsitól sokat tanultam, meg tulajdonképpen itt említhetem Bágy Gyuri bácsit is, vagy Rusz Miklóst is. Tőlük is nagyon sokat tanultam, nem csak táncmotívumokat, hanem a tánc lényegét, értelmét, szabályszerűségét, akár eleki szokásokat, énekeket, valamint csujogatásokat. Szerintem az fontos egy helyi táncosnak, hogy értse a táncot, értse, hogy mit miért kell úgy táncolni. Arra a kérdésedre a válasz, hogy mennyiben másabb a hagyományőrzőknél táncolni, tulajdonképpen csak eleinte mutatkozott meg, mert ugye az Elek Táncegyüttesben szinte csak az én korosztályommal táncolok együtt, a hagyományőrzőknél pedig vegyes a korosztály, de amúgy így idővel kitisztázódott, és természetessé vált, mert hogy mindkettő együttesnél közös a cél. A tánc és a hagyományok megörökítése, éltetése és továbbadása.
P.V.: - Az Elek Táncegyüttesben Szilágyi András is tanított?
P.Gy.: - Igen, ő is, Gera Kriszta néni mellett.
P.V.: - Mondtál egy fontos dolgot, hogy először nagyon fel se fogtad, mert ezekkel az emberekkel találkozol napi szinten. Minek a hatására kezdted el máshogy látni őket, a helyzetet?
P.Gy.: - 2022 nyarán elmentem és azóta minden évben el is szoktam menni Szarvasra, a Körös-Menti NépTáncTáborba. Abban a táborban nagyon megszerettem a táncot, mert annyira elkötelezetten tanítottak, hogy lényegében ott kezdtem el érteni, milyen nagy kincs is ez. Ezt ápolni kell és mélyebben bele kell menni a dolgokba. Ott szerettem meg a népzenét is az esti táncházakban annyira, hogy elkezdjek hegedülni.
P.V.: - Ott tizenévesen kezdted el a hegedülést, addig nem is zenéltél?
P.Gy.: - Igen, 17 éves voltam. 2026 januárjában lesz majd öt éve, hogy elkezdtem hegedülni. Én előtte semmilyen hangszeren nem játszottam.
P.V.: - Eleken tudtommal elég régóta nincsen olyan zenekar, aki helyi, eleki zenét játszik.
P.Gy.: - Az utolsó eleki prímás, Drágos Gyuri bácsi volt. Halála óta nem volt Eleken zenész, de hála Istennek a zenekarommal újra tudtunk csinálni egy eleki zenekart, fel tudtuk éleszteni ezt az átörökítést.
P.V.: - Amikor elkezdtél népzenét tanulni, akkor az eleki volt az első anyag, vagy azzal csak később kezdtél el foglalkozni?
P.Gy.: - Érdekes amúgy ez. Én Földesi Mártonnál kezdtem el hegedülni, a Talléros együttes vezetőjénél és nála az elején csak ugrósokat nézegettünk. Mondta mindig, hogy majd 3-4 év múlva, mikor elérem azt a szintet, akkor tanít majd elekit, mert az nagyon nehéz. Ebben igaza is van, teljes mértékben, csak hát nem gondolta, hogy ilyen gyorsan fejlődök, hogy pl. a második órára egy dallamnak egyedül fül alapján leszedtem a második felét, úgy, hogy előtte csak éppen pengettük a hangszert, de meg is lepődött. Szerintem egy év után már komolyabb népzenét is játszottam, szilágysági rendet már tudtam játszani, moldvait úgyszintén és Elekről is volt egy-két dallam nyilván, de azokat csak így magamtól próbálgattam eleinte. Elekit Schäfer Szilvesztertől tanultam először.
P.V.: - Ez mennyi napi szintű belefektetett energia és idő?
P.Gy.: - Nekem az volt a szerencsém, hogy mikor én elkezdtem hegedülni, akkor volt a karantén és lényegében 0-24 a kezemben volt a hangszer. Ez az elején egy nagy löket volt. Itthon voltunk, folyamatosan gyakoroltam, sőt volt, hogy bekapcsoltam valami hosszú táncrendet, még hogyha nem is tudtam normálisan eljátszani, de játszottam, próbálgattam, csak hogy fejlődjön a fülem, a hallásom. Rengeteget jártam táncházba más-más zenekarok mellé tanulni, szinte minden hétvégén.
P.V.: - Az alapmotiváció a zenetanulásnál az elekinek a megtanulása volt, vagy csak úgy érdekelt az egész?
P.Gy.: - Nyilván az eleki is, meg minden érdekelt, ez az egész. Szeretem a népzenét. Szeretek a zenémmel örömet okozni másoknak, valamint majd szeretném ezeket kellőképpen továbbadni fiatalabb generációknak.
P.V.: - A Határ Banda ötlete mikor vetődött fel, hogyan alakult ki?
P.Gy.: - Hát tulajdonképpen én 2023-ban elkezdtem az Élővíz Zenekarnál másodprímásként tevékenykedni. Velük járkáltunk Gyula környékén zenélgetni, így jobban megismertek engem az emberek is. Egy nyári gyulai táncházunkban Hódmezővásárhelyről is voltak táncosok. Közvetlenek voltak ők is, mi is velük, szórakoztunk, zenéltünk nekik. Aztán engem elinvitált az egyik táncos barátom, Terhes Balázs, abban az évben egy szeptemberi ,,privát” táncházukba. Nyertek egy kirándulást Gyulára és a szállásukon csináltak egy kis táncházat, mert velük jött a Csürhe Banda is (ők is hódmezővásárhelyiek). Én elmentem és nagyon ragaszkodtak hozzá, hogy zenéljek én is. Hát mondom, jól van, zenéljünk. Én tartottam ettől az egésztől, mert az Élővíz Zenekaron kívül más zenekart én nem is vezettem, mint prímás, de ott is csak néha vezethettem, ha olyat kértek, amit csak én tudtam játszani. A harmonikás, Somogyi Attila, mondta, hogy mindegy mit játszok, ő lekísér engem. Hát mondom jól van, aztán elkezdtem kalotaszegit játszani és tulajdonképpen rögtön egymásra találtunk, mert azokat a kiállásokat, meg díszítéseket, amiket én beletettem, rögtön érzékelte és tetszett neki. Attilát akkor elhívtam azt követő hónapban, októberben zenélni és tulajdonképpen ezekből a kicsi elhívásokból mi nagyon jóban lettünk. 2024 januárjában megint volt egy Élővíz Zenekar táncház, ahova eljött Attila is, meg még két hódmezővásárhelyi brácsás, a Hajdú Botond, meg Szabó Alex. Mi négyen nagyon sokat zenéltünk abban a táncházban, plusz egy bőgőssel kiegészülve. Egyszer csak felvetettem, hogy miért nem csinálunk egy zenekart? Szeretünk együtt zenélni, szeretjük egymást és tulajdonképpen akkor alakult meg a zenekar, egy harmonikással, kettő brácsással, és egy hegedűssel, velem. Azután a brácsások közül kilépett Hajdú Boti, mert ő a Csürhe Bandában is zenélt, és kettő zenekart nem tudott elvállalni, így maradt Szabó Alex brácsásnak. Kellett egy bőgős és Attilának volt egy ismerőse, aki pécskai, viszont Budapesten zeneakadémista volt. Pécska amúgy Romániában van, nem messze a határtól. Bernáth Ádámot így hívtuk el zenélni. Megtetszett a zenénk neki és csatlakozott bőgősként a zenekarhoz. Szóval 2024 januárjában alakult, de átment a zenekar több átalakuláson. Augusztusra már a második brácsásunk is kilépett a zenekarból, mert ő egyéb okok miatt abbahagyta a zenélést. Így megint volt egy folt a zenekarban. Ez azért volt rossz, mert akkor augusztusban mentünk Isztambulba kísérni a gyulai Végvár Táncegyüttest, csak hát nem volt brácsásunk és három fővel lehetett menni. Somogyi Attila bőgőzött, de nem volt brácsásunk. Már vissza is mondtuk a zenélést, mert hogyan menjünk ki brácsás nélkül. Aztán pár nap múlva hívott a táncegyüttes, hogy egy régebbi találkozásból emlékeztek egy pásztói, velünk egyidős brácsás srácra, Szécsényi Balázsra, akit elhívtak nekünk, hogy ki tudjunk menni Törökországba zenélni nekik és tulajdonképpen Balázzsal a mai napig együtt zenélünk a Határ Bandában, amiért én nagyon hálás vagyok, mert vele is nagyon megtaláltuk a közös hangot.
P.V.: - Akkor ez a felállás van most is?
P.Gy.: - 2024. december 19-én csináltuk meg az első bemutatkozó koncertünket és táncházunkat négyen, kiegészülve három énekes lánnyal, Ale Virággal, Forrai Flórával, valamint Rakonczai Bíborkával. Azóta lett egy fúvósunk is, Vellai Ferenc, aki klarinéton, szaxofonon, tárogatón és furulyákon játszik. Azért három énekessel bővültünk, mert nem mindig passzol mindegyiknek a hangjához egy-egy hangnem és így szépen ki tudjuk osztani, hogy ki mit énekel. Én egy koncertet minimum kettő lány hangjával szeretek előadni, mert két lány hangja azért erősen meg tud szólalni.
P.V.: - És a honnan jött a név?
P.Gy.: - Először Tempó Band-et szerettem volna, vagy Tempó FolkBand-et, de olyan zenekar már volt. Nagyon sokáig úgy vállaltunk fellépéseket, hogy Popucza György és zenekara, csak hát az nagyon kávéházi cigányzenekaros elnevezés és egyszer gondolkoztam, hogy mi az, ami összeköt minket, ami mindannyiunkra jellemző, és ez a határ. Elek itt van a román határon, Pásztó ott van a szlovák határnál, Pécska is a román határnál van. Hódmezővásárhely picit följebb van a szerb határtól de na… [nevet]. Tulajdonképpen nincsenek határok, hogy mi zenélhessünk. Táncházainkra a határtalan öröm és jókedv a jellemző. De ez abból is adódik, hogy barátok vagyunk és ahhoz, hogy egy jó muzsika megszülethessen én úgy gondolom, hogy emberileg is támogatnunk kell egymást és nagyon jóban kell lennünk a másikkal.
P.V.: - Novemberben beszélgettünk és mondtad, hogy zenegyűjtéssel is foglalkozol. Ez hogyan zajlik?
P.Gy.: - Tulajdonképpen nem csak népzenét gyűjtögetek, hanem táncot is. Az egyik nagyon jó barátommal, Balogh Boldizsárral, mi Eleken többször csináltunk már szervezett, megrendezett táncgyűjtést. Beszélgettünk a táncosokkal több órán keresztül, meg utána megtáncoltattuk őket. A népzenét pedig úgy kezdtem el gyűjteni, hogy a Magyar Zene Házában voltunk fellépni, mert Farkas Tomiék csináltak egy körös menti román előadást, ahova elekiek, méhkerékiek, határon túli románok, nadabiak, mácsaiak, stb… is meg voltak hívva. Ott volt a nadabi prímás, Căciulă Liviu bácsi és én megragadtam az alkalmat, mert nekem a nadabi az egyik kedvenc zeném. Bevittem az öltözőbe és elkezdtem zenéltetni a kisöreget. A következő ilyen népzenei gyűjtésem Gyulán készült, ugyanis nagyon sokat járt le Gyulára Tóni Rudi, mérai brácsás, valamint László Csongor, mérai prímás, tanítani minket, még mikor az Élővízben zenéltem és őket is nagyon sokszor fölvettem. Tulajdonképpen próbálom megragadni az alkalmakat, mert az időm nem annyira engedi most, hogy kimenjek konkrétan helyekre, de lehetőségeket így igyekszem megragadni.
P.V.: - Most végeztél Békéscsabai Bartók Béla Művészeti Szakgimnáziumban?
P.Gy.: - Békéscsabán a Vásárhelyi Pál Technikumban végeztem, mint magasépítő technikus, és csak ötödévre mentem a Bartókba néptánc szakra, amit idén fejeztem be.
P.V.: - 2022 áprilisában azt mondtad, hogy hivatásszerűen szeretnél tánccal foglalkozni. Ezen az úton a zenéléssel egyszerre haladsz?
P.Gy.: - Tulajdonképpen igen. Beadtam idén a Táncművészeti Egyetemre a jelentkezésem táncos és próbavezető szakra és várom, hogy felvegyenek. Hogyha véletlenül nem sikerül, akkor a zenét ugyanúgy csinálom mellette, mert hogyha úgy van, akkor szeretnék egyszer akár a Zeneakadémiára is elmenni népi hegedű szakra, hogy egyszer azt is taníthassam.
P.V.: - Helyben szeretnél maradni Eleken?
P.Gy.: - Ez nagyon jó kérdés. Tulajdonképpen igen, lehetőségek szempontjából pedig még nem biztos. Viszont nagyon nagy kincs szerintem az, hogy eleki vagyok.
P.V.: - Igen, az szerintem is különleges. Nem titok, hogy mi jóban vagyunk, voltunk nálatok bulizni párszor, és az nagyot dobott a hangulaton, amikor megjelent egy eleki prímás. Ez azért különlegessé teszi még inkább a helyzetet.
P.Gy.: - Hát igen, főleg a mostani román bál volt, szerintem az, ami nagyon nagyot dobott, mert hosszú idő után, 1900-as évek után most először volt megint egy kvázi eleki zenekar.
P.V.: - Van más is Eleken, aki zenél rajtad kívül?
- Sajnos nincsen, ezért mondtam, hogy kvázi eleki zenekar, mert a zenekaromból csak én vagyok eleki, de mi elekiek már befogadtuk őket közénk és ugyanúgy tekintünk rájuk, hogy ők igenis elekiek. De hála Istennek ők is ugyanolyan lelkiismerettel zenélik ezt a csodálatos muzsikát.
P.V.: - Ha mentek fellépni, akkor te kíséred már a hagyományőrzőket?
P.Gy.: - Hogyha van központi zenekar, akik szépen tudnak elekit játszani akkor nyilván ők kísérnek és én táncolok. De hogyha olyan van, aki nem annyira van benne az eleki muzsikában, akkor mi megyünk a zenekarommal. Meg a legtöbbször tulajdonképpen, ha nincs is zenekar, akkor is mi szoktuk őket kísérni.
P.V.: - Van a néprajzkutatóknak egy szakkifejezése, az adatközlő. Az eleki hagyományőrző együttes alapítóit is ezzel a szakkifejezéssel szokták illetni, néha még a mostani tagokat is. Akiket a néptáncmozgalomban így neveznek, azokat az embereket nagy tisztelet övezi. Te ezt belülről, egy ilyen együttes tagjaként hogyan éled meg? Van egyeltalán erről szó a mindennapokban nálatok?
P.Gy.: - Sokan az együttesből nem is tudják mit jelent az a szó, hogy adatközlő, ami tulajdonképpen nem is baj. Ez egy nagyon nehéz kérdés. Nyilván adatközlőnek számít szerintem mindenki, aki valamilyen népművelést csinál, akár táncolja, zenéli, énekli, meséli a saját kultúráját, hagyományát, de együttesen belül, vagy akár településen belül is inkább csak az idősebb generációból kiemelkedő egyéniségeket hívjuk adatközlőnek.
P.V.: - Te is román családból származol. Hogyan éled meg a kettős identitásodat? Van kettős identitásod?
P.Gy.: - Én abszolút magyar vagyok, anyanyelvem magyar, viszont román nemzetiségű is vagyok, ezért románnak is érzem magam. Ez egy olyan dolog, amit nehéz elmagyarázni. Az ilyesféle identitást mindenki saját maga érzi, mindenki maga dönti el, hogy minek vallja magát.
Szerző: Palenik Vendel
