Pusztinai Hagyományőrzők a bukaresti Csángó Bálon

A bukaresti Petőfi Művelődési Társaság és a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége immár nyolcadik alkalommal szervezte meg a bukaresti Csángó Bál nevű eseményt, amelynek helyszíne hagyományosan a helyi Petőfi Sándor Művelődési Központ, időpontja pedig január 24. volt.
A rendezvényen minden évben fellép egy-egy moldvai vagy gyimesi csángómagyar hagyományőrző csoport. 2026-ban a fellépők a Pusztinai Hagyományőrző Csoport tagjai voltak, akiket érkezéskor forró teával, kaláccsal és nagy szeretettel fogadtak a Petőfi Ház önkéntes fiataljai. A ház vezetője és a rendezvény házigazdája, Buday Richárd úr, megnyitó beszédében méltatta, hogy Moldva és Havasalföld egyesülésének emléknapján a moldvai és havasalföldi magyarok lám, a szórványban is művelhető, éltethető magyar kultúrát együtt ünneplik, Bukarestben. A hagyományőrzők előadásában először Laslau Rita, hetedik osztályos tanuló és nagymamája, a népdalénekesek körében jól ismert Tamás Magdó, majd pedig a Moldvai Ifjúsági Zenekar furulyásai, Beta Narcis, Cosferent Gabriel és Timaru Florin énekeltek pusztinai népdalokat. Ezután Csobán Magdó mondott el egy tréfás mesét, melyet – mint általában, most is – nagy derültséggel nyugtázott a közönség. A hagyományőrző csoport tagjai közösen is énekeltek egy csokrot, majd pedig a táncelőadás következett, amelyhez az előbb megnevezett furulyás fiatalok mellett Szilágyi Dániel kobzos, az MCsMSz hangszeres népzeneoktatási programjának tanára, és Benke Róbert somoskai dobos szolgáltatták a zenét.
Az előadás után azonnal kezdődött a táncház, majd volt egy kis vacsoraszünet, amelyben a moldvaiak által magukkal hozott geluska (káposzta- illetve szőlőlevélbe göngyölt töltike) volt a rendkívül sikeres főfogás. Vacsora után folytatódott a táncház, ameddig a táncosok lába bírta. Vasárnap reggel kilenc órától a pusztinai delegáció is részt vett a Barátok templomában, főtisztelendő Tampu Cristinel, diószéni származású plébános atya által celebrált magyar nyelvű szentmisén, amelynek végén az atya felkérésének eleget téve énekeltek is egy Mária-éneket.
A szomorú, ködös időjárás nem fogott a pusztinai asszonyok jókedvén, egész úton hazafelé vidáman folyt a tere-fere, örömmel nyugtázva egy sikeres, emlékezetes hétvégét.