Kedves Anna néni, további jó egészséget kívánunk, énekeljen nekünk még sokáig!
„A hatvanas évektől elkezdődött népzenei gyűjtések felbecsülhetetlen értékűek, mert ma azt sem tudnám hol van Ördöngösfüzes, ha ezek a pótolhatatlan felvételek nem lennének, de a zenének csak egy kis szeletét tartalmazzák. Azt, amelyet akkor értékesnek, réginek tartottak. Ennek szellemében az új stílus teljesen lemaradt a gyűjtésekből, illetve a gyűjtő személyes megítélésén múlott, hogy rögzítette-e, vagy eltűnt örökre. Például Széken az új keletű hétlépés tánczenéjét felvették, Füzesen nem nagyon. Pedig ez így kerek és egész, ahogyan Annus nénit hallgatom. Pontosan tudja, hogy mi mennyire régi. A régi stílusra azt mondja, »régi-régi«, az új stílusra azt, hogy »régi ez is« (hát persze, hogy régi) az újabb zenékre, magyar nótákra, azt hogy nóta. A teljesen értéktelenre, ha lehet ilyen kategóriát csinálni, azt hogy »trinki-flinki« rövidítve trinki... [...] Annus néni memóriája egyébként hihetetlen. Nemcsak a szövegekre emlékszik, hanem pontosan tudja, hogy melyik nótát kitől tanulta. Például az egyikre azt mondja, hogy lakodalom volt a szomszédban és ott tanulta, a másikat az öreg Papolczi Danitól, a susztertől, aki a tornácon üldögélve énekelte mindig ezt a nótát. [...] Emlékszik, mit tanult a szomszéd Kaszián Annától, az önéletrajzában még fényképen is megörökített idős asszonyoktól, és hogy a katonák milyen dalokat hoztak vissza a hadifogságból. De még arra is emlékezett, hogy mit énekeltek a bejövő SS-ek vagy éppen az orosz katonák.”
Horsa István: „Annus néni daloskönyve” (folkMAGazin 2016/3)
https://lapozo.folkmagazin.hu/mag16_3/?page=13
