Japántól Ausztráliáig sok helyen bizonyította már, hogy a népzene határok nélkül működik. Pál István Szalonna Felvidéken járt a bandájával és a fellépések emberi oldaláról, a közös muzsikálás erejéről és a Felvidéki Népzenésztalálkozó közösségi jelentőségéről mesélt portálunknak.
Pál István Szalonna Felvidéken nem először áll színpadra, mégis minden fellépést ugyanazzal az izgalommal vár. A Felvidéki Népzenésztalálkozó programsorozat nyitókoncertjének alkalmából szólaltatták meg a magyar népzene különböző stílusait és jellegzetes dallamait az Egressy Béni VMK színpadán. Az elmúlt években Japántól Ausztrálián át Kanadáig számos olyan helyen muzsikált, ahol első pillantásra idegennek tűnhet a magyar népzene világa – mégis rendre azt tapasztalta, hogy a dallamok és ritmusok ott is utat találnak az emberekhez. A koncert előtt arról beszélgettünk, mit jelent számára a zenélés, hogyan kovácsolja össze az embereket és miként éli meg a szereplést több évtized után.
Pál István Szalonna Felvidéken: mi adja ma a fellépések izgalmát?
Nem véletlen, hogy Pál István Szalonna neve évtizedek óta összeforrt a hiteles népzenével. A színpad számára nem rutinfeladat, hanem minden alkalommal új helyzet, új találkozás – akkor is, ha jól ismert közegbe érkezik. A felvidéki közönség nem ismeretlen számára, mégis ugyanazzal a figyelemmel és nyitottsággal készül egy ilyen estére, mint bárhol máshol. Számára a fellépések lényege nem a technikai tökéletesség hajszolása, hanem az, hogy létrejön-e az a különleges kapcsolat a zenészek és a hallgatók között, amely túlmutat a tapsrendeken és a műsoridőn.
A Felvidéki Népzenésztalálkozót Észak-Komáromban Pál István Szalonna és Bandája nem csupán zenei eseményként értelmezi. Olyan kezdeményezésnek tartja, amelyre ma különösen nagy szükség van: ahol a muzsikusok nemcsak játszanak, hanem időt töltenek egymással. Beszélgetnek, együtt nevetnek, és néha egyszerűen csak jelen vannak – akár hangszer nélkül is.
Együtt töltsenek időt, muzsikáljanak együtt, örüljenek egymásnak – fogalmaz, kiemelve, mennyire fontos, hogy ezek az alkalmak valódi közösséget formáljanak. Szerinte az is sokat számít, amikor egy estére félre lehet tenni a telefonokat, és a figyelem egymás felé fordul. Ez az összetartozás nemcsak a zenészekre, hanem a táncosokra és a közönségre is hatással van.
Bajcsy Tünde
