Egy 2013-as karácsonyi gálaműsor egyszeri produkciójának indult, ma pedig lendületes, folyamatosan fejlődő, több generációt összefogó közösség a Lenfonó Táncegyüttes. A történetük bizonyítja: a magyar néptánc nem csupán hagyományőrzés, hanem élő, közösségteremtő erő és valódi életforma.
A felnőtt néptánccsoport története 2013 decemberére nyúlik vissza. A Lenvirág Táncegyüttes ifjú tagjainak szülei akkor úgy döntöttek, hogy egy különleges meglepetéssel készülnek a karácsonyi gálaműsorra: viseletbe öltözve színpadra állnak, és egy tánccal lepik meg gyermekeiket, családjukat, barátaikat. Egyetlen alkalomra szánt, produkció volt, ám a próbák hangulata, a közös nevetések, az izgalom és a népi kultúra sodró ereje olyan élményt adott számukra, amit nem tudtak, és nem is akartak elengedni.
Aki egyszer megérzi a magyar néptánc ízét, annak nehéz visszalépnie a nézőtérre. Így történt velük is: a fellépést követően folytatni szerették volna a közös munkát. Megalakult a Lenmamik csoportja, a tagok elszántan vágtak bele a rendszeres próbákba. A legnagyobb kihívást az jelentette számukra, hogy megtalálják azt a művészeti vezetőt, aki megfelelő szakmai tudással, türelemmel és elhivatottsággal tudja irányítani a lelkes, de kezdő felnőtt táncosokat. Több ideiglenes tanár és vezető nélküli időszak után 2020-ban érkezett meg Velner Klára.
Klára Karádon, egy hagyományőrző faluban született, ahol a népzene, a néptánc és a népi kultúra a mindennapok természetes része volt. Gyermekkora óta ebben a közegben élt, így számára a néptánc nem választás, hanem adottság volt. Tanulmányait a Magyar Táncművészeti Egyetemen végezte, ahol mesterfokon is diplomázott. 2012-ben elnyerte a Népművészet Ifjú Mestere címet, ami szakmai munkájának rangos elismerése. Bécsben jelentős szerepet vállalt a magyar táncházéletben, Napraforgók néven együttest is alapított. Erdélyben minden nyáron oktatott, miközben maga is folyamatosan képezte magát, és olyan idős mesterektől tanulhatott, akik mély, hiteles tudással adták tovább a népi kultúra értékeit. Budapesten évekig tanított gyerekeket és felnőtteket, emellett a Válaszút Táncegyüttes tagjaként a szervezési feladatokba is betekintést nyert. Újabb együttest alapított Forgatós Táncegyüttes néven, valamint művészeti és általános iskolákban is oktatta a néptáncot és a hagyományismeretet. Az általános iskolák számára olyan tananyagcsomagot dolgozott ki, aminek köszönhetően a diákok negyedik osztály végére nemcsak a néptánc alapjait, hanem a népi kultúra alapvető összefüggéseit is megismerhetik. Pomázra költözése után Pukli Gabi, a Lenvirág Táncegyüttes vezetőjének közreműködésével talált rá a Lenmamik közösségére, és ezzel új fejezet kezdődött a csoport életében.
„A felnőtt táncoktatás módszere nem különbözik attól, ahogyan a gyerekeket tanítom: az alapoktól kell kezdeni. Ugyanakkor a felnőttekben erősebb a táncpedagógusba vetett bizalom, nagyobb az elkötelezettség és az elszántság, hiszen saját döntésből választották a néptáncot. Aki csatlakozik, az kapcsolódni szeretne, és a néptánc erre kiváló lehetőség. A Lenfonó is egy összetartó közösség, ahol a kapcsolatok valóban számítanak.” – fogalmazott Klára.
Vezetésével a csoport nem elégedett meg a „szinten tartással”. A fejlődés lett a cél és a motiváció. Egyre több lépést, táncot sajátítottak el, rendszeressé váltak a fellépések és saját népviseleteket is beszereztek. Két évvel ezelőtt férfi táncosok is csatlakoztak hozzájuk, ami új lendületet adott a csapatnak. Ekkor döntöttek a névváltás mellett: a Lenmamikból Lenfonó Táncegyüttes lett.
A kezdeti 15 fős csapat mára 32 tagú haladó vegyes csoporttá bővült, akik heti rendszerességgel próbálnak. Kéthetente férfi tánctanár, Pethe Miklós is foglalkozik velük, így a szakmai munka még teljesebbé vált. Az együttes ma már szinte minden hónapban színpadra áll és egyre több helyen ismerik, szeretik őket. A nagyobb rendezvényeken aktívan részt vesznek a Lenvirág Táncegyüttes életében is.
Működésüket hosszú ideig a tagdíjak biztosították, ezekből szerezték be viseleteiket is. Idén azonban egyesületi formában folytatják munkájukat, ami lehetőséget ad számukra pályázatok benyújtására, új viseletek beszerzésére és programok megvalósítására.
A növekvő érdeklődésnek köszönhetően 2024 szeptemberében egy vegyes kezdő csoport is elindult, több mint húsz fővel.
„Nagyon szerencsés csapat jött össze. Szeretnek táncolni és együtt lenni. Vannak, akik otthon is gyakorolják a lépéseket videók segítségével. Többen 60 év felett kezdték el ezt az izgalmas utat, mégis hatalmas lelkesedéssel fejlődnek” – mesélte Klára, joggal büszkén.
A csatlakozók motivációja sokszínű. Van, aki korábbi táncos élményeit szeretné újra átélni, másokat a népi kultúra vonz, sokan a mozgás öröméért érkeznek – hiszen a heti másfél órás próba valóban felér egy kardioedzéssel.
„Közel egy éve diagnosztizáltak Parkinson kórral és az orvosaim többek közt táncot javasoltak. Így jutottam el egy éve az új tánccsoportba. A mai napig hálás vagyok ezért a lehetőségért: a közösség szeretetteljes és állandóan bátorító fogadtatásáért, a megható támogatásért és a gyönyörű magyar néptánc örökségünk felfedezéséért.”– mondta el az egyik új tag.
Egy másik táncos így fogalmazott: „A Lenfonó számomra nemcsak tánccsoport, hanem baráti közösség. Együtt készülünk a fellépésekre, együtt izgulunk, együtt nevetünk és ha kell sírunk, számíthatunk egymásra örömben és nehézségben is.”
Aki elsajátítja az alapokat, annak egy újfajta szórakozási lehetőség is megnyílik: a táncház világa. Aki még nem tapasztalta meg, talán el sem tudja képzelni, milyen élmény belépni egy táncházba és élő zenére, közösségben táncolni. Ez egy kortalan világ: hetven év felett is művelhető, hiszen a tánc fejleszt és karbantart.
Sokan a népi kultúrát a múlt emlékének tekintik, ám a Lenfonó példája is azt mutatja, hogy ez az örökség ma is élő és formáló erő. A néptánc nemcsak mozdulatok sorozata.
„A néptáncos életforma olyan gyakorlatias tudást ad az embernek, ami nemcsak mozgáskultúrát, hanem tartást és szemléletet is formál: megtanít tisztelni a magyar kultúrát, az ősöket és a hagyományokat. Általa megismerjük a tájegységek sajátos világát, a rájuk jellemző motívumokat és a népzenei örökségünket. Felfedezzük a viseletek gazdagságát, és megértjük, hogy a régi világban mindennek megvolt a maga rendje, amihez igazodni lehetett. Még egy kendő megkötésének módja is sok mindent elárult a viselőjéről.” – fogalmazott Klára.
A Lenfonó Táncegyüttes története arról szól, hogy a hagyomány nem lezárt múlt, hanem továbbélő jelen. Egy olyan közös fonal, amely generációkat köt össze és amibe ma is érdemes belekapaszkodni.
Gulyás Rita
A Lenfonó táncegyüttes március 29-én a Nemzeti Színház színpadán lép majd fel. A riport olvasható a Budakalászi Hírmondó 2026/márciusi számában.
