A Kallós Zoltán-centenárium alkalmából kerekasztal-beszélgetést rendeztek 2026. március 19-én a Hagyományok Háza Szakmai Napján. Dr. habil. Pávai István népzenekutató Népdal, műdal, hangszeres népzene – A zenei hagyományrétegek meghatározása és rendszerezése címmel tartott előadást, a Hosszú búcsú című portréfilmmel pedig Halmos Bélára emlékeztek.
A Hagyományok Háza éves szakmai napjának fő célja az intézmény sokoldalú tevékenységének és innovatív fejlesztéseinek bemutatása. A rendezvény középpontjában a Népművészeti Jelentés 2026 bemutatása és szakmai megvitatása állt, a programot plenáris és szekcióbeszélgetések, élményalapú interaktív események, intézményi bejárások egészítették ki, a nap filmvetítéssel, a Magyar Állami Népi Együttes elődásával és táncházzal zárult.
A Kallós-centenárium számos kiemelt esemény – népzenei koncert, kiállítás, emlékest – megvalósulására teremt alkalmat idén szerte a Kárpát-medencében. Kallós Zoltánt, a néprajzkutatót idézte meg a Hagyományok Háza kerekasztal-beszélgetése Balla Ferenc, a Kallós Zoltán Alapítvány igazgatója, Dénes Zoltán operatőr, filmrendező, Németh István, a Zenetudományi Intézet archívumának nyugalmazott vezetője és Székely Levente prímás, diplomata részvételével. Árendás Péter, a beszélgetés moderátora, a Hagyományok Háza Népzenei Szakcsoportjának vezetője elöljáróban megerősítette: „szerencsére nem arról van szó, hogy most föl kellene hívnunk a figyelmet arra, hogy Kallós Zoltánnak milyen jelentős életműve volt. Ez az életmű a népzenei területen jelen van, meghívott vendégeink ráadásul hosszú éveken át szoros kapcsolatban álltak Kallóssal, ezért személyes történeteiket is felidézik a Kossuth-nagydíjas kutató életéről, folklórgyűjtői munkásságáról. Felidézzük az emberi oldalát, illetve bemutatjuk azokat az online elérhető adatbázisokat is, ahol Kallós jól ismert népzenei gyűjtései mellett számos különlegességre bukkanhatunk."
Balla Ferenc felidézte: a '89-es változások után Kallós Zoltán visszakapta a válaszúti romos kúriát, majd 1992-ben létrehozza a nevével fémjelzett alapítványt, amely nem kisebb feladatot tűzött ki célul, mint egy múzeum kialakítását Kallós magángyűjteménye számára. Az Alapítvány másik célja az volt, hogy a nyári táborok programjainak, a zene- és táncoktatásnak, valamint a kézművességnek megfelelő helyszínt biztosítson. Kallós Zoltán maga köré gyűjtötte az értelmiségi fiatalokat, kiválogatta maga mellé a csapatot. „A tágabb család tagjaként már gyerekként ismertem őt, de 1995-től napi szintű kapcsolatban voltunk" – erősítette meg Balla Ferenc, majd a néprajztudós jellemzéseként elmondta: „nem kért, és senkitől nem várt el semmit, de mindenki következetesen azon a vágányon halad, amire Zoli bácsi rárakta. Hogyan csinálta? Ne kérdezzétek tőlem, mert nem tudom megmondani… Egyszerűen megyünk előre, mert a csapat, hála Istennek, egyben van ma is, és senki nem teszi fel a kérdést, mit és miért csinál. Úgy vagyunk vele, hogy csinálni kell, ez természetes. Zoli bácsi úgy tudta az elvárásait megfogalmazni, hogy az ember azt magáévá tette életformában: teljesen természetes, hogy a kancsó ott lóg a falon, hogy népzenét hallgatsz, hogy tábort szervezel, vagy elmész a másikat tanítani, továbbadni és éltetni, amit ő egy életen át vallott, amin dolgozott! Abban a szellemben, amelyet néprajzkutatóként is magáénak vallott: „Nem a ládának gyűjtök, hanem azért, hogy használjuk."
A délutáni programok között szerepelt Pávai István Népdal, műdal, hangszeres népzene – A zenei hagyományrétegek meghatározása és rendszerezése című előadása, amely közérthető formában járta körül a hagyományos népéleti környezetből gyűjtött dallamok alapkategóriáit, bepillantást nyújtva a dallamrendezés alapelveibe is.
Tóth Ida
