Mi indította Berecz Andrást éneklésre és mesemondásra, rokondicsérő csuvas sördalok fordítására, és arra, hogy elfeledett népdalaikat visszatanítsa az örökösöknek – a hagyományt hordozó közösségnek? A Kossuth-díjas alkotó háryádákban talál rá fényes igazságokra, és azt a komédiát keresi, amely a nagysúlyú, szakrális drámákban is hitelesen szól. A Pesti Vigadóban 2026. január 13-án mutatták be az MMA Kiadó portréfilmjét Berecz András ének- és mesemondóról, a nemzet művészéről. A nagy érdeklődés miatt február 3-án ismét levetítik a Hazakísérlek című portréfilmet az MMA székházában.
A teljesség igénye nélkül mutatja be Berecz András Kossuth-díjas énekes, mesemondó, a nemzet művésze életútját a Hazakísérlek. A családi otthontól, a szülőktől kapott indíttatástól vezet az út az Újstílus zenekarig – tagjai: Berecz András (ének); Ökrös Csaba, Vizeli Balázs, Gombai Tamás (hegedű); Fekete Antal „Puma" (brácsa); Adorján István (brácsa, népi fúvósok); Pénzes Géza (bőgő) –, majd az Egyszólam együttes – Berecz András, Fábián Éva (ének), Juhász Zoltán, Sáringer Kálmán (furulya) – 1986-os megalakulásáig.
Koncertek és kiadványok jelzik az állomásokat: A Bú hozza, kedv hordozza… – Magon kőtt énekesek iskolája című kötet vallomásokat, párbeszédeket, képsorozatokat tartalmaz a hagyományos dalolásról, éneklésről. A Rokonok söre csuvas népköltészet Berecz András fordításában. A Millennium évében jelent meg a Kőkertben liliom című CD, Mátyás király születésének évfordulóján, 2003-ban pedig a Felítő, Gyulai Líviusz illusztrációival. Mándoki Kongur István turkológus születésének 60. évfordulójához igazítva 2004-ben látott napvilágot a Szegen csengő című kötet és CD, amelynek rajzait, metszeteit ugyancsak Gyulai Líviusz készítette – akárcsak a 2006-os Sinka-énekét, majd az Angyalfütty és a Láttam a Holdat előttem című albumok illusztrációit. Széki, kalotaszegi, mezőségi muzsikát és mesét hallhatunk a 2007-es Legényes című albumon, gyergyói népzenét a Hazakísérlek lemezen. Az alkotások minden esetben reflexiók döntéseinkre, élethelyzeteinkre – például a külhoni magyarok kettős állampolgárságáról szóló, 2004. december 5-i népszavazásra.
Az Ötfokú zene negyedik füzetében száznegyven csuvas dalt tett le KodályZoltán a gyermekek asztalára. Magyarázatként az utószóban ezt írja: „... csuvas gyűjteményeket lapozgatva itt is, ott is rokon hangokra találunk... Biztosabban haladunk a világzene felé a csuvasföldön át, mint ha egyenesen nyugatra mennénk". A hazai tudományosság nehezen talált rá a csuvasokra, sok politikai huzavona után Kodály Zoltán bement a szovjet követségre, és rácsapott az asztalra: „Baráti ország-e a szovjet és a magyar?" – kérdezte. „Ha igen, akkor miért nem engedik ki a kutatóinkat a csuvasföldre gyűjteni?" Így kezdődhetett el a helyszíni vizsgálódás – idézte fel Berecz András a filmvetítést követően, Falusi Márton író, irodalomtörténész kérdésére. – A csuvas ember sördalaiban kifogyhatatlan szeretettel a rokonokat dicséri. A Volga partján (csuvasul Ádel, magyarul az ezzel rokon Etil néven említik a folyót) a honfoglalás előtt bolgár-török, csuvas népekkel évszázadokig együtt élt a magyar.
A Hazakísérlek című portréfilm december 13-i bemutatóján közreműködött Berecz István furulyán, Berecz Mihály zongorán, Berecz Márton énekkel. A beszélgetés során szóba került a család, a három fiú és az egyetlen lány, Berecz Kata, aki szintén szépen énekel – „kizárólag az unokáimnak" – mondta Berecz András, aki az anyasághoz kapcsolódva háromszáz magyar szót gyűjtött össze a gyermekkor kedves tárgyára, az alvó rongyikára…
– A Covid-járvány idején legkisebb fiam okostelefont adott a kezembe: tessék, mesélj, ne lógasd az orrod! Kezdtem mondani, mint máskor, de még levegőt sem vettem, Marci fiam már intett, hogy elég, hagyjam abba. Túl hosszú. Iskolapadba nyomott, meg kellett tanuljam a rövid, csattanós műfajt. Hamar világos lett előttem, hogy főleg a magukra maradtaknak, a szorongóknak postázom akaratlanul is a mondanivalómat. Palackpostának neveztem el, gyámolításnak szántam – mondta el Berecz András a közösségi médiában megjelenő videókról.
Falusi Márton archetípusokra, a vándor és bolond figurájára hívta fel a közönség figyelmét, valamint a filmben példaképként említett harangra, amely mindig tisztán, érthetően, pontosan szól. A Berecz-mesék bolondos figurái vezettek el a Nemzeti Színházig.
– Először nem is értettem: miért hív meg Vidnyánszky Attila a Csíksomlyói passióba? Miért várja el tőlem, hogy a Golgotán a magam bolondos meséit szinte úgy adjam elő, mint máskor – mint akárhol? Hazug Pista, „okosbolond" Jóska tréfáival a fülemben körülnéztem a világirodalomban, Shakespeare drámáit olvastam végig, angol, olasz, francia udvari bolondok után kutatgattam. Shakespeare drámáiban kulcsfigura a bolond: kíméletlen igazságokat mondat ki vele a szerző játékosan. A bölcs az életben is, de főleg a színpadon sokszor az unalmas ember. Az udvari bolond nem tud hízelegni. Pontos ítéletei, váratlan szúrásai olykor előbb nevettetnek, később ejtenek csak gondolkodóba – fogalmazott az alkotó.
A Csíksomlyói passióban a maga figuráját hozta, majd arra szerződött, hogy önálló énekes-mesés műsorokat tartson havonként a Nemzeti Színházban. Legújabban a harangokba „zúgott bele". Mennyi szépet tud a harangszó: lényegre törően, egyszerűen, érthetően, messze hangzóan szólni időben… Berecz András sötét tornyokba felkapaszkodva fényfoltokat fedezett fel a harangok palástjának belső oldalán. A fényjeleket harangok nyelve ütötte, formázta évszázadok alatt. Történelmünkről, az időről, közösségi ünnepeinkről szól a Szívverés a magasban című vándorkiállítása.
Tóth Ida
