A hetvenkilenc éves korában elhunyt Kossuth-díjas népzenekutató szombaton a 45. Táncháztalálkozón még részt vett, a Kallós 100 népzenei szemlén mondott ünnepi beszédet. „Csodálatos kondiban, jókedvűen érkezett, nagyon örült neki, hogy fiatal zenészek koszorújában állhat a nagyszínpadra” – mondta Berán István, a Táncház Egyesület vezetője megrendülten Sebő Ferenc utolsó nyilvános szerepléséről.
Berán István népzenészi pályája az indulástól fogva kötődik Sebő Ferenchez. – Az első táncházas élmények a Kassák Klubban értek. Éri Péter – aki sajnos már szintén nincs köztünk – akkor már tagja volt a Sebő együttesnek, ő hívott el az akkori 25. Színházba a Sebő együttes koncertjére, ami meghatározó élmény volt. De a legelső színpadi szereplésem népzenészként is hozzá kötődik, mert a Timár Sándor vezette Párhuzam csoport előadásán békési román anyagot klarinétoztam és Sebő Feriék Síppal, dobbal kiadványában jelent meg lekottázva a zenei anyag – meséli a Táncház Egyesület vezetője.
Tavaly május környékén én vittem le őt Miskolcra a miskolci táncház 50. évfordulójára, azt hiszem, hogy nála ideálisabb útitárs nem létezhet, végig anekdotázott. Ő egy olyan művész- és tudósegyéniség volt, aki mindig két lábbal állt a földön. Sosem szállt el magától, működött az önreflexiója.
Szombaton a 45. Táncháztalálkozón a Kallós 100 népzenei szemlén mondott ünnepi beszédet. Csodálatos kondiban, jókedvűen érkezett, nagyon örült neki, hogy fiatal zenészek koszorújában állhat a nagyszínpadra. Rengetegen ismerős üdvözölte, ölelték, fotózkodtak vele – valahol szimbolikusnak tartom, hogy Sebő Ferenc utolsó nagyközönség előtti szereplése éppen a táncháztalálkozón és éppen Kallós Zoltán kapcsán történt meg.
