Az idei év különleges a Magyar Állami Népi Együttes számára, ünnepi évadot indít: a társulat fennállásának 75. évfordulóját köszöntik. Háromnegyed évszázadnyi alkotómunka, hagyományőrzés és megújulás áll mögöttük – olyan örökség, amely egyszerre tiszteli a múltat és keresi a jelen megszólításának új formáit. Ennek alkalmából, Mint a forrásvíz címmel kiállítás nyílt május 14-én a Hagyományok Házában. A jubileumi év eseményeiről, valamint a nemrég bejelentett 2026/27-es évad újdonságairól beszélgettünk a társulat vezetőjével, Mihályi Gáborral.
Mit jelent az együttes számára a 75 éves fennállás, és melyek voltak a legmeghatározóbb mérföldkövek?
Minden évforduló némiképpen számvetés, visszatekintés, ugyanakkor ez a visszatekintés nem lehet egy nosztalgikus múltba révedés, hanem inkább erőt kell adjon a jövőre nézve. Éppen ezért kitüntetett ez az ünnepi évad a Magyar Állami Népi Együttes számára és ennek megfelelően igyekszünk sokszínűen bemutatni a társulatot. Történeti szempontból vizsgálva két nagy fordulópont volt a Magyar Állami Népi Együttes életében.
Az első mérföldkő, mikor 1951-ben Rábai Miklós vezetésével megalakult a társulat. Rábainak és kortársainak nemcsak az volt a feladata, hogy létrehozzanak egy együttest, hanem az is, hogy megteremtsenek egy olyan műfajt Magyarországon, aminek korábban még nem, vagy csak alig léteztek előzményei, ez pedig a színpadi néptáncművészet. Egy kis időbeli ugrást követően Timár Sándor lett az, aki megújította a Magyar Állami Népi Együttest. Én ennek már részese lehettem, Jászberényben táncoltam, a mesteremnek tekintettem. Ő hívott a Magyar Állami Népi Együttesbe, így a kezdeti időszaktól egészen nyugállományba vonulásáig részese voltam a társulatnak. Az az időszak pedig, amikortól én felelek az Állami Népi Együttesért, hogy sarkalatos pont-e a társulat történetben, azt majd az utókor eldönti.
Milyen kihívásokkal szembesül ma az együttes működtetése?
A legfontosabb kihívás, hogy képesek legyünk a megfelelő válaszokat adni a változó közönségigényekre, másrészt pedig nemcsak kiszolgálni, hanem ügyesen, óvatosan akár nevelni is a közönséget. Egy kedves írói metaforával élve
a hajó kész, a vitorlák dagadnak; távolodjatok el a parttól, de csak annyira, hogy a parton maradók szemmel tudjanak követni benneteket.
Ha ezeknek az elveknek meg tudunk felelni, akkor a legnagyobb kihívásnak eleget tudunk tenni.
Melyek azok a produkciók, amelyek különösen jól tükrözik az együttes mai ars poeticáját?
Hármat mindenképp megemlítenék, az első a Naplegenda, egy világzenei előadás, huszonöt éve játsszuk. Nem tudom, hány olyan néptánc előadás van ma Magyarországon, amelyik még ennyi év után is a repertoáron szerepel. A másik számomra nagyon kedves alkotás, és szintén kifejezi az ars poéticánkat, a Szarvasének. Egy rendkívül filozofikus előadás – Bartók Cantata Profanája ihlette. A harmadik pedig a Hajnali hold. Ez egy nagyon különleges eladás, mert a Magyar Állami Népi Együttes női tánckarára készítettem, csak nők táncolják végig.
Hogyan változott az együttes nemzetközi megítélése az évtizedek során?
A rendszerváltás előtt még volt egy nagy érdeklődési hullám Nyugat-Európából, ami nemcsak a Magyar Állami Népi Együttest érintette, hanem a többi kelet-európai folklór csapatot is. Később, a rendszerváltást követően megváltozott a nyugat-európai közönség ízlése is: csökkent az érdeklődés, most érzékelhetően újra felfutóban van. Már háromszor jártunk Kínában az elmúlt két évben.
Hatalmas színházakban óriási sikerrel játszottunk, és jelen pillanatban is két 2027-es turné előkészítése zajlik. Két ügynökséggel – egy hongkongival és egy pekingivel – is tárgyalunk, ami hosszabb előadások és turnék lehetőségét vetíti előre. Többször jártunk már Kínában, de korábban államközi megkeresések voltak, a jelenlegiek – amikről most beszélünk – abszolút piaci alapúak. Óriási siker és remek lehetőség, amikor egy nagyvilágban jártas menedzser rátalál a társulatunkra. Elmondhatjuk tehát, hogy a Magyar Állami Népi Együttes a világ elit társulatai közt szerepel, és én erre vagyok a legbüszkébb
Mely országokban volt a legemlékezetesebb fellépésük, és miért?
1996 óta vagyok felelős a Magyar Állami Népi Együttesért, nem is tudnám megszámolni, hogy hány turnén jártunk azóta, és jómagam korábban táncosként is számos fellépésen részt vettem. Nyiladozó világlátású fiatalként óriási hatással volt rám, amikor 1984-ben először turnéztunk az Egyesült Államokban, 60 fellépésünk volt New Yorktól Los Angelesig és Montréaltól Miamiig.
Macedóniában, az Ohridi-tó partján van egy római kori színház, pazar kilátással a tóra. Itt nagyjából 3000 fős közönség előtt táncoltuk a Naplegendát, amelynek érdekessége, hogy Nikola Parov, egy bolgár származású művész a zeneszerzője, ami különösen izgalmas balkáni hangulatot adott a fellépésünknek. Bár ültetett előadás volt, a közönség 90 százaléka állva nézte a fellépést. Elképesztő siker volt. 2008-ban meghívtak minket Hongkongba, az ottani összművészeti fesztiválra, olyan fellépők mellé, mint a Londoni Filharmonikusok. Hihetetlen sikerünk volt, rendkívül büszke voltam, hiszen Hongkong távoli hely, nagyon más kulturális adottságokkal.
Milyen újdonságok várhatóak az 2026/27-es évadban az ún. á la carte bérletben?
Az à la carte kedvezmények keretein belül játsszuk azokat az előadásainkat, amelyeket a visszajelzések alapján a legjobban szeret a közönség. Minden évben frissítjük a kínálatot, és az idén egy új bemutatóval is készülünk októberben. A tervet már régóta dédelgettem, a címe A bor dicsérete, amelyhez Hamvas Béla gondolatai adták az inspirációt.
Izgalmas íve lesz az előadásnak a Dionüszosz ünnepétől az Utolsó vacsora misztériumáig.
Á la carte előadásainkból október 3-án a Naplegenda, míg október 16-án, 17-én, 18-án, és november 6-án, 7-én A bor dicsérete látható. A Gyökerek és szárnyak című előadásunkat november 19-én, 20-án, 21-én lehet megtekinteni, december 5-én 15:00, 19:00 órakor pedig a „Szállj el, madár…” – Kallós Zoltán örökség című produkciónkat mutatjuk be. A jubileumi évben utoljára az Adventi muzsika előadásán láthatnak minket december 12-én.
