LFZE Népzene tanszék vezetőjének, Bolya Mátyásnak emlékezése

2026. április 27-én váratlan hír söpört végig az interneten: Sebő Ferenc nincs
többé. Hivatalból búcsúzom, de kapcsolatunk sokkal több volt ennél: példakép,
mentor, tanár, barát… És mindezt nem az üres pátosz hangján; azt szívből utálta
Feri. Amikor 2022-ben tanszékvezető lettem, az első telefonhívások között
szerepelt ő is: visszahívtam tanítani a Népzene Tanszékre. Még évekkel ezelőtt
említette, hogy nem szeretne visszajönni, hacsak nem én hívom. Szaván fogtam.
Négy közös tanév jutott. Ennyi időt hagyott az égi rendező, hogy a hallgatók
találkozhassanak egy emberközeli legendával.

Keddenként általában már korábban érkezett, mindig hosszan beszélgetett a
kollégákkal. A tanszék könyvtárában tartotta az óráit, a keze ügyében tudva a
legfontosabb szakirodalmakat. Ezeken az órákon észrevétlen fonódott össze a
népzenei kutatás- és rendezéstörténet az európai zenetörténettel, az előadó-
művészet a kultúrtörténettel, a hiteles gyűjtési élmények az ismeretterjesztéssel.
Mint minden haladó gondolkodó világát, a Sebő-univerzumot is nehezen
követték a hallgatók. De mégis ez a legjobb iskola, hogyan kell első látásra
távoli kultúrelemeket összekapcsolva egészben látni a nagy képet. Hogyan lehet
ok-okozatokat, természetes folyamatokat felismerve megérteni a népzenét, a
hagyományt, és ezáltal az egyetemes zene műfajokon átívelő működését is.

Tavaly év végén, amikor néhány napra kórházba került, a főorvos szemet hunyt
afelett, hogy „elszöktetem” Ferit a Dobszay László 90. születésnapján rendezett
közös emlékezésre. Már nem tudom többé elszöktetni. Zenéjét, gondolatait
rengeteg felvétel és írás őrzi. Ez maradt. Kívánom, hogy örökségére legyen
erőnk vigyázni, rendben tartani és továbbadni. Békét és jó szelet!



AZ MTA ZENETUDOMÁNYI INTÉZET EMLÉKEZÉSE
Sebő Ferenc
Életének 80. évében, 2026. április 27-én elhunyt Sebő Ferenc Kossuth-díjas
előadóművész, a Zenetudományi Intézet Népzenei Osztályának volt munkatársa.
Az 1970-es évek elején indult, mára világhírűvé vált magyarul egyik
táncházmozgalomnak egyik motorja, hanem szellemi vezetője, szószólója,
médiaszemélyisége is lett. Kulcsszerepet vállalt a Hagyományok Háza
létrehozásában és részt vett a Zeneakadémia Népzene Tanszéke
megalapításában, hogy az egykori spontán mozgalom vívmányait biztos
intézményi örök háttérrel tovább. A Sebő-együttes vezetőjeként határozza meg
az énekelt vers műfajának hazai kibontakozását.
Népzenegyűjtő munkáját Martin György táncfolklorista szakmai irányításával
kezdte. 1989-ben megvizsgálta a Zeneakadémia muzikológia szakát Dobszay
László tanítványaként, majd munkatársaként. Publikációi Vikár Béla és Lajtha
László népzenei gyűjtéseitől, Bartók Béla népdalrendjétől az erdélyi Lőrincréve
zenei világának rekonstruálásán keresztül megannyi hangzó népzenei
forráskiadvány szerkesztéséig terjednek.
Életműve jóval több, mint előadóművészi, zeneszerzői és kutatói eredményeinek
összessége. Évszázadokon, etnikumokon, ideológiákon átívelő víziót hagyott
ránk a populáris kultúra és a magaskultúra, a zene, a tánc és a vers, de éppúgy az
építészet, a modern hétköznapi élet, a jelen és a múlt, a kulturális örökség
egységéről egy értékesebb jövő reményében. Ez a vízió – magával ragadó
személyiségével együtt – örökre átformálta a magyar népzenekutatást, zenei
életet és közművelődést. Kutatóink, munkatársaink fájó szívvel búcsúznak Sebő
Ferenctől, mint a Zenetudományi Intézet munkatársától. Emlékét, kutatási
eredményeit megőrizzük, ápoljuk.