Újra benépesült a bécsi Collegium Hungaricum, ahol a Délibáb Bécsi Magyar Kultúregyesület szervezésében ismét táncház várta a magyar népzene és néptánc kedvelőit. A rendezvény a legkisebbeknek szóló programokkal indult: kézműves foglalkozás és gyermektáncház teremtett családias hangulatot, mielőtt a felnőttek is bekapcsolódtak volna az egész estét átszövő közösségi élménybe.
Kézműves foglalkozás és gyermektáncház
A rendezvény már a délutáni órákban megtelt élettel. Piszker Ágnes kézműves foglalkozásán a gyerekek alkothattak és játszhattak, majd a gyermektáncházban ismerkedhettek a népi játékokkal és táncokkal.
Megemlékezés a néptáncos közösség elhunyt tagjairól
A koncertet megelőzően a résztvevők közösen emlékeztek meg a magyar néptáncos és népzenei közösség két közelmúltban elhunyt tagjáról: Sebő Ferencről, a magyar népzenekutatás kiemelkedő alakjáról és a táncházmozgalom egyik elindítójáról, akinek temetése éppen aznap zajlott, valamint Tarcsai Helgáról, a Délibáb egykori táncosáról, később a Napraforgók Néptánc és Népzene Egyesületének elnökéről, aki tragikus autóbaleset következtében vesztette életét.
A megemlékezés során fényképek és virágok idézték fel emléküket. Kilyénfalvi Gábor, a Délibáb Bécsi Magyar Kultúregyesület elnöke néhány személyes szóval emlékezett rájuk, hangsúlyozva, hogy mindketten azt szerették volna, ha a közösség nem a gyászra, hanem az életre, a zenére és az együttlét örömére helyezi a hangsúlyt.
Góbé – Zene, amely összehoz
Ezt követően immár második alkalommal lépett színpadra Bécsben a Góbé zenekar. A fiatal, lendületes együttes koncertje ismét nagy sikert aratott. Nem véletlenül esett rájuk újra a szervezők választása: a zenekar különleges módon képes ötvözni a koncertélményt és a táncházi muzsikálást. A népzenei hagyományokat modern, kreatív feldolgozásokkal szólaltatják meg, miközben autentikus táncházi zenekarként is kiválóan helytállnak.
A Délibáb és a Góbé kapcsolata ráadásul több mint másfél évtizedre nyúlik vissza. A Budapesten kialakult barátságból az évek során rendszeres együttműködés lett, amelynek részeként a szervezők és a zenekar közösen határozták el, hogy évente legalább egyszer koncerttel egybekötött táncházat rendeznek Bécsben.
A koncert után kezdetét vette az este második része: a hajnalig tartó táncház. A résztvevők moldvai, bonchidai és kalotaszegi táncokat tanulhattak Bolgovics Gergő Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjas táncoktató vezetésével. A táncparkett gyorsan megtelt, és a jókedv egészen késő estig kitartott.
Élő hagyomány Bécsben
A rendezvény ismét bebizonyította, hogy Bécsben élénk és összetartó közössége van a magyar néptánc és népzene kedvelőinek. Kilyénfalvi Gábor szerint ennek egyik oka éppen a táncházmozgalom öröksége, amelynek megteremtésében Sebő Ferenc meghatározó szerepet játszott. Ugyanakkor a népzene és a néptánc időtlen emberi értékeket közvetít: az összetartozást, a barátságot, az örömöt, a szerelmet és az élet minden fontos érzelmét.
„A magyar népzene egy kifogyhatatlan tárház. Minden falunak más a viselete, más a tánca, más a zenéje. Aki egyszer belekerül ebbe a világba, azt magával ragadja" – fogalmazott az egyesület elnöke.
A táncház vonzerejét jól mutatja, hogy ezúttal is több olyan vendég érkezett, aki életében először vett részt hasonló eseményen, és már most jelezte, hogy a következő alkalommal is szeretne visszatérni.
A bécsi táncház így nemcsak hagyományőrző rendezvény, hanem élő közösségi tér is, ahol a magyar kultúra nem múzeumi emlék, hanem megélt valóság. Ahogy Sebő Ferenc gyakran hangsúlyozta: a népzenét nem ápolni kell, hanem élni.
Palágyi Zsófia
