Megható sorokkal búcsúzott a Litéri Zöldág Kulturális Egyesület Veszprém vármegye első aranysarkantyús táncosától, akit a közösség Lajos bácsiként ismert és szeretett.
Szabó Sándor, a Litéri Zöldág Kulturális Egyesület nevében közzétett búcsújában arról írt, hogy a néptáncban kialakuló emberi kapcsolatok különleges köteléket jelentenek. Minden közösen eltáncolt előadás, próba és fellépés olyan láthatatlan szálakat sző a táncosok között, amelyeket a közönség ugyan nem lát, mégis érezhet a színpadon. Egy olyan közösség áll ilyenkor a nézők előtt, amely együtt gondolkodik, együtt rezdül és közös célért dolgozik.
Búcsú a Litéri Zöldág Kulturális Egyesület példamutató tagjától
A búcsú szerint Lajos bácsi személyisége meghatározó volt a közösség életében. Mosolya, humora és embersége miatt mindenki szívesen fordult hozzá, még a nehezebb helyzetekben is. Betegsége ellenére is olyan ember maradt, akire mindig lehetett számítani, akinek a szava hiteles volt, és aki készséggel segített másokon.
Szabó Sándor kiemelte, hogy Lajos bácsi nemcsak tánctudásával, hanem értékrendjével is példát mutatott a fiataloknak és a felnőtteknek egyaránt. Úgy fogalmazott, hogy távozásával a közösség feladata az általa képviselt értékek továbbadása, hiszen ezek jelentik a hagyományok megőrzésének és a közösség fennmaradásának alapját.
A búcsúban külön köszönetet mondtak azért is, hogy Veszprém vármegye első aranysarkantyús táncosaként Lajos bácsi és felesége, Júlia néni idősebb korukban a Litéri Zöldág Kulturális Egyesület és a Szárazág Néptáncegyüttes közösségét választották. Az egyesület tagjai úgy fogalmaztak: hálásak azért, hogy együtt gondolkodhattak, együtt dolgozhattak és együtt őrizhették a néptánc hagyományait.
A megható búcsú végén a közösség úgy köszönt el tőle, mint második családjától távozó társától, arra kérve őt, hogy odaátról is gondoljon rájuk. „Maradunk, akik voltunk: a második családod” – zárul a búcsú.
