A Farkasréti temetőben 2026. július 8-án utolsó útjára kísérték Timár Sándor Kossuth-díjas koreográfust, címzetes egyetemi tanárt, a nemzet művészét, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagját. A temetési szertartást római katolikus szertartás szerint Tömördi Viktor ferences atya vezette. Búcsúbeszédet mondott Turi Attila, az MMA elnöke, Mihályi Gábor, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője, az MMA rendes tagja, Takashi Kamiya, a tokiói Odoribe Táncegyüttes vezetője. Timár Sándor fiai nevében az egyetlen leánygyermek, Timár Sára búcsúzott az édesapjuktól. A temetésen részt vett Kiss János, az MMA alelnöke is.
A Makovecz-ravatalozó előtti téren a gyászolók érkezésekor élő zenekari muzsika szólt Timár Sándor temetésén. A búcsúbeszédek között Sebestyén Márta Kossuth- és Unesco díjas énekművész, az MMA rendes tagja elénekelte Timár Sándor egyik kedves dalát: „Válaszúti hegyet fújja a hideg szél…", Maczkó Mária, a Magyar Állami Népi Együttes egykori szólóénekese pedig az Elindultam szép hazámból kezdetűt.
„A sokféle táncnyelvtől a lelkünk gazdagodik, mint ahogy az az ember, aki sokféle nyelven beszél, jobban tud boldogulni a világban" – idézte a néhai nemzet művésze, Timár Sándor gondolatát Turi Attila, az MMA elnöke búcsúbeszédében.
Mesti: ez az egyetlen szó is leírja Timár Sándor egyéniségének szubsztanciáját. Mesti, azaz Mester. Szeretett Mester. A táncházmozgalom egyik legnagyobb alakját, a táncművész-koreográfust egyszerre lehetett mélyen tisztelni és barátként, családtagként szeretni. Mert egyszerre volt szigorú és biztató, következetes és megértő. Hitte, hogy a legmagasabb művészi teljesítmény csak tiszta emberi tartásból fakadhat. Ezért szeretet és megbecsülés vette körül tanítványai, kollégái és mindazok részéről, akik együtt dolgozhattak vele – idézte fel az elhunyt alakját az MMA elnöke.
Timár Sándor korán elköteleződött szülőföldjének hagyományai iránt. Bár orvosnak készült, származása miatt politikai megkülönböztetés sújtotta, és ez végül megakadályozta ebben. Mégis nemzedékek tanítója, gyógyítója, a felejtés lélekölő járványának orvoslója lett. Nem csupán táncosok és tánccsoportok, hanem a magyarság teljes szellemi, lelki, kulturális közössége tartozik neki hálával, amiért Bartók és Kodály példáját követve tanított bennünket tánc-anyanyelvünkre – erősítette meg Turi Attila.
A Timár-tanítványok nevében Mihályi Gábor, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője búcsúzott, felelevenítve Timár Sándor hitvallását: a hagyomány csak addig hagyomány, amíg él, amíg létezik. Amíg emberek táncolják, zenélik, éneklik, és az örök tudást továbbadják egymásnak. Nem múzeumi vitrinekben őrzik, hanem a közösségek mindennapjaiban, legyenek azok táncházak Budapesten, néptáncegyüttesek a hazában a Kárpát medencében vagy szerte a nagyvilágban.
„Mesterem volt Jászberényben, majd később a Magyar Állami Népi Együttesben – hangsúlyozta Mihályi Gábor. – És amikor évekkel később az ő nyomdokába léphettem a társulat élén, talán akkor értettem meg igazán, hogy az örökség nem címeket és tisztségeket jelent. Hanem annak felismerését, hogy mi is csak a ránk szabott időre lépünkbe egy nagy körbe. Egy körbe, amely már előttünk is mozgásban volt, és utánunk is tovább fordul majd. Nem mi alkottuk meg, és nem is mi zárjuk le. A mi felelősségünk az, hogy amikor kilépünk belőle, az örök mozgás soha ne szakadjon meg."
Timár Sándor munkájában a tradíció soha nem bezárt világ volt, inkább híd múlt és jelen között. Mesti megmutatta, hogy a legősibb mozdulat is kortárs lehet, ha igaz emberi tartalom szól belőle. Hogy a gyökerek nem visszatartanak bennünket, hanem megtartanak. „A hagyomány nem mögöttünk, hanem bennünk van" - idézte Mihályi Gábor Csoóri Sándor szavait.
Takashi Kamiya, a tokiói Odoribe Táncegyüttes vezetője szavait Timár Mihály tolmácsoltaTakashi Kamiya, a tokiói Odoribe Táncegyüttes vezetője szavait Timár Mihály tolmácsolta: „Az 1979-ben Japánban elindított kurzusokon sok egyetemista és tánckedvelő vett részt, én is egyetemistaként találkoztam először a mesterrel. Amikor először láttam a táncát, mélyen megindított… Egyszer épp a folklórhagyományokról beszélhettünk, amikor váratlanul megkérdezte: Miért nem Japán táncot táncol? A kérdés annyira lényegi volt, hogy a szívem legmélyéig hatolt. Akkor nem tudtam azonnal válaszolni, most azonban már igen. Mester, azért, mert találkoztam Önnel…"
Timár Sándor fiai – Sándor, Mihály, Mátyás, András és Gergely – nevében is búcsúzott Timár Sára: „Gyerekkorunktól fogva komolyan vettél minket, és ez a tánccal kezdődött. (…) Reméljük, mi is megtanuljuk felvenni a legszebb és legfontosabb dolgokat a világból, ahogy Te is tetted…"
Tóth Ida
