A II. Gojma-díj idei döntője nemcsak a cigány tánckultúra ünnepe volt, hanem Nógrád vármegye számára is különleges sikerrel zárult: a rangos elismerést a vármegyei kötődésű Oláh József nyerte el. A Magyar Zene Házában rendezett gálán a fiatal táncművész teljesítményével meggyőzte a szakmai zsűrit, így ő vehette át a Kovács Antal Gojma emlékére alapított díjat, amely 600 ezer forintos fődíjjal és egyéves tehetséggondozással jár.
A legendás cigány táncos és zenész, Kovács Antal Gojma – akit a Romano Drom és az Ando Drom együttesből is ismerhetett a közönség – halálának tavalyi kerek évfordulója alkalmából családja hagyományteremtő céllal alapította meg a Gojma-díjat. Az elismerés célja, hogy évről évre megtalálja azt a cigány szólótáncost, aki tehetségével, kisugárzásával és elhivatottságával leginkább képviseli Gojma örökségét.
Az idei verseny minden korábbinál nagyobb érdeklődés mellett zajlott. Az ország tíz városában – többek között Kalocsán, Nyíregyházán, Szegeden, Szolnokon és Nagyecseden – rendeztek elődöntőket, ahol több száz jelentkező mutathatta meg tudását. A legjobbak kerültek a budapesti fináléba, ahol a szakmai zsűri előtt mérhették össze felkészültségüket.
A döntő végül Nógrád vármegye számára hozott kiemelkedő eredményt: Oláh József bizonyult a mezőny legjobbjának.
A díjazott számára az elismerés jóval több egy versenygyőzelemnél.
Nagy megtiszteltetés számomra a Gojma-díj elnyerése, és nagyon hálás vagyok érte. Amikor megtudtam, hogy én kaptam ezt az elismerést, először a családom jutott eszembe. Táncos családba születtem, gyerekkorom óta a tánc az életem része, ezért ez a díj számomra nemcsak személyes siker, hanem visszaigazolása annak az útnak is, amelyen hosszú évek óta járok
– fogalmazott.
Hozzátette, külön köszönettel tartozik feleségének is, aki bátorította arra, hogy jelentkezzen a megmérettetésre.
Oláh József története szorosan összefonódik Nógrád vármegyével. Táncos családban nőtt fel: szülei hosszú évek óta dolgoznak táncpedagógusként a néptánc és a népművészet megőrzéséért, testvérei közül többen szintén a művészeti pályát választották.
Bár gyermekkorában még nem gondolta, hogy hivatásos táncos lesz, később egyértelművé vált számára, hogy ez az út az övé. Tanulmányait Balassagyarmaton kezdte, majd a Fóti Népművészeti Szakgimnázium néptánc szakán folytatta, ezt követően pedig a pozsonyi Ifjú Szívek Táncszínház hivatásos táncosaként szerzett komoly szakmai tapasztalatot.
Mégis a hazatérés mellett döntött.
Mindig fontos volt számomra, hogy hazatérjek Nógrádba. Úgy éreztem, itt tudom a legtöbbet visszaadni abból, amit kaptam
– mondta.
Ma már Nógrád vármegye több településén tanít táncot és zenét, óvodákban, iskolákban dolgozik, emellett a Magyar Táncművészeti Egyetemen szerzett diplomát. Aktív tagja a Paramisi Társulatnak és a Khelipének is.
Magyar–roma emberként küldetésének tekinti a hagyományok továbbadását.
Hiszem, hogy a tánc és a zene egy olyan közös nyelv, amely hidat képez ember és ember között, függetlenül attól, hogy honnan érkezünk vagy milyen háttérből jövünk
– vallja.
A Gojma-díj döntőjére hónapokon át készült, de úgy érzi, a siker alapját nem csupán az intenzív felkészülés jelentette.
Nemcsak az elmúlt hetek munkája vezetett idáig, hanem az a sok év is, amit gyerekkorom óta a táncnak szenteltem. Arra törekedtem, hogy önmagamat adjam, és azt a tudást, tapasztalatot és szeretetet vigyem a színpadra, amit az évek során kaptam
– fogalmazott.
A friss Gojma-díjas szerint a legfontosabb, hogy a fiatalok bátran kövessék azt az utat, amely valóban közel áll hozzájuk.
Ha valamit szeretettel, alázattal és kitartással csinál az ember, annak előbb-utóbb meglesz az eredménye. A legfontosabb, hogy örömét lelje abban, amit csinál
– üzeni a Nógrád vármegyei fiataloknak.
Oláh József sikere ismét bizonyítja, hogy Nógrád vármegye gazdag kulturális értékekben és kiemelkedő tehetségekben. A Gojma-díj elnyerésével nemcsak saját pályafutásának egyik legfontosabb mérföldkövéhez érkezett, hanem méltó módon képviselte szűkebb hazáját is egy országos rangú szakmai megmérettetésen. Az elkövetkező egy év tehetséggondozása pedig újabb lehetőséget kínál számára arra, hogy tovább vigye mindazt az örökséget, amelyet családjától, mestereitől és a nógrádi közösségtől kapott.
Almási Zoltán
