Egy drámai történet Korpás Évától

Korpás Éva hazai pályán maradt a Szívharang című lemezzel, egy kisebb kitérőt leszámítva a Felvidék muzsikája kíséri végig az énekesnő eddig talán legkomolyabb mondanivalóval bíró albumát.

A Tükrös zenekar egykori énekesnője ezúttal nem a gyerekekhez szólt, ezúttal a női szempontból megélt szerelmet próbálja bemutatni, annak minden szépségével és szívfájdalmával együtt. Ezt az érzelmi hullámvasutat nagyon jól átadjak a dalok, az ének és a hangszeres játék tökéletesen lett kitalálva hozzá. Pedig ha már csak a dalok címeit nézzük sorba az is jól átadja a történet felépítését, ami akár egy drámaként is funkcionálhatna. De ez a kortárs drámai beütés természetesen nem is véletlen, hiszen Laboda Róbert verse foglalja keretbe a szerelmi történetet. Laboda Róbert slammerként híresült el, majd költőként is bemutatkozott, de ez a népies világ távol áll tőle, Korpás Éva még is őt kérte fel, hogy a részletekben elhangzó verse kösse össze az egyes részeket.

A Prológus után egy nagyon dinamikus Dobbanás című 6 és fél perc következik, ami majdnem másfél perc instrumentális résszel kezdődik és ahol egyértelmű dominanciát élvez a hegedű és cimbalom játéka, ez adja meg az egésznek a dinamikáját, amit Kuti Sándor még egy cimbalomszólóval fűszerez meg. Az egész lemezre jellemző, hogy megkapták a kellő teret a zenészek és hagyták őket kibontakozni, ez pedig mindenképpen az album előnyére válik, hiszen egyértelműen a muzsika adja meg a daloknak az energiáit és a hangulatát, amit az ének és a történet mondanivalója szépen kiegészít és teljessé tesz. Itt pedig érdemes kiemelni a fiatal lánykórust is, akik segítik az énekesnő munkáját, név szerint Janovszki Csengéről, Czajlik Boglárkáról, Korpás Rékáról, Lakatos Liliről, Szabó Júliáról és Zsoldos Viktóriáról van szó.

Szerelem és egy kis keserűség után eljutunk a lemez katartikus részéhez, ez pedig az Elment a madárka című dal, ahol egy szál cimbalom és maga Korpás Éva elég ahhoz, hogy eljussunk a csúcspontig. Az énekesnő jazzes énektechnikai megoldásai és Kuti Sándor játéka így egyben a legerősebb Both Miklós balladák színvonalát súrolják már, ami egy egészen magas mérce, mind szövegileg mind zeneileg.

Ezután egy válaszút következik, ami nem csak a következő dal címe, hanem a katarzis után felmerül a kérdés, hogy merre tovább. Úgy gondolták, hogy egy kicsit el Felvidékről és Moldva felé veszik az irányt, itt minden a zenészekről szól, ebben a részben nincs énekdallam. Ami itt elmaradt azt a következő dalban pótolják, ami egy nagyon énekcentrikus dal lett a lemezen, az United slágere után ez a Keserű méz tényleg keserű lett és kicsit szomorú is, a zenei világába pedig bőven vannak Bartókos elemek.
Az lemez címadó dala zárja le az albumot, ami szintén nagyon szépre sikerült, Madarász András nyugtató orgona játéka nagy húzás volt a lemez utolsó dalára, ezzel ér véget a történet.

 

A lemezen közreműködő zenészek:

Korpás Éva – ének
Csernók Klára – hegedű, brácsa
Takács Ádám – hegedű
Papp Endre – brácsa,, harmonika
Hanusz Zoltán – nagybőgő, koboz
Kuti Sándor – cimbalom
Janovszki Csenge, Czajlik Boglárka, Korpás Réka, Lakatos Lili, Szabó Júlia, Zsoldos Viktória – ének
Oláh Attila – ének
Madarász András - orgona

text

Most szól: