Tánctörténeti kutatásunk egyik adóssága a közelmúlt értékelése, a legújabb idők mozgalmainak alapos felderítése. Ezt a munkát megnehezítik olyan körülmények, amelyek a «tegnap» közelségéből fakadnak.
A tánctörténetet illetően, a két világháború közti idő és a második világháború évei felelnek meg a közelmúlt fogalmának.
E kérdéses időszak eseményeit vizsgálva, megállapítható, hogy ebben az időben az egyik legjelentősebb mozgalom a «Gyöngyösbokréta» volt. Létrejötte, megalakulása és működése körül még sok a tisztáznivaló. Működésének hatását nyomonkövetve napjainkig jutunk el.
Külön tanulmányt érdemel majd ennek a mozgalomnak szervezője és vezetője Paulini Béla. Írónak vallja magát, valójában a «Magyar Bokréták Szövetségének» megalakulása után alig ír valamit levelezésén és a «Bokrétákról» szóló cikkein kívül – (ezeket azonban annál nagyobb mennyiségben.) Sajátságos alakja ő nemcsak a «Gyöngyösbokrétának» de az egész háborúelőtti művészeti életnek.
Az utóbbi években a «Gyöngyösbokrétáról» megjelent tanulmányok vagy cikkek hajlamosak voltak pálcát törni az egész mozgalom minden ténykedése felett.
Nem állíthatjuk, hogy a bokrétások mozgalma mindenestől haladó volt, de voltak olyan kezdeményezései és eredményei, amelyekre a mai – kétségtelenül jóval szélesebb keretek között folyó – népművészeti munkánkban is támaszkodhatunk.
Ez a közlemény nem léphet és nem is lép a nyilvánosság elé egy általános elvi értékelés igényével. Csupán néhány jellemző írást ragadtam ki abból az anyagból, amely a «Gyöngyösbokréta» akkori legfelső irányító szervénél, a «V. K. M.» művészeti iratai között fellelhető.
* * *
Kivonatok a Magyar Bokréta Szövetség alapszabályából.
Ezek a kivonatok meglehetősen bizonytalan célokról tanuskodnak.
Pl. a 2. §. a feladatokról:
O. L. V. K. M. 1934. 9704.
«A magyar népművészet minden megnyilvánulásának országosan való óvása, de új virágoztatása is. Bővebben kifejtve a Szövetség országosan újjáéleszti a hagyományokat, sőt új hagyományok kialakulását segíti elő, amivel a nép magyar öntudatát megerősíti, tehát magyarságmentően erősíti meg az <100.> ország «fundamentumát». Az intelligenciát, népet egymással fokozott mértékben megszeretteti, megbecsülteti, tehát a magyarság lelki egybeolvadását szolgálja ... Az idegenek örömére különlegesen magyar jellegű csodálnivalókat szervez meg, tehát «művészi értelemben» szolgálja az idegenforgalmat. Azzal, hogy népművészeti divatot csinál, eléri, hogy a népipari tárgyak megfelelő kelendőségre tegyenek szert ... Bizonyos mértékig okvetlenül olyan irányba tereli a nem népi művészeteket is, hogy gyökereiket fokozottan bízzák a magyar föld gondjaira.»
* * *
Vajon milyen perspektívája volt a «Gyöngyösbokrétának»? Milyen feladatot látott maga előtt a Bokréta Szövetség tagsága és Paulini Béla?
Erre ad némi felvilágosítást Paulini Béla alábbi levele, amit a kultuszminiszterhez írt.
O. L. V. K. M. 1934. 9704. MBSZ.
Hétköznap Nyugat, Ünnepnap Kelet.
«A magyar királyi belügyminiszter 1933 októberben jóváhagyta a Magyar Bokréta Szövetség alapszabályát. A Szövetség, mint ismeretes, a népművészet minden ágának országosan való ápolására alakult. A Szövetség helyi szervezetei a Bokréták. Nagy ünnepeken a Magyar Bokréta ékeskedik, bár az ország különböző gócpontjaiban más-más színű a Bokréta, egy-egy vidék Bokréta ünnepe és ez már a Hétköznap Nyugat, Ünnepnap Kelet legteljesebb nyugati műveltség mellett következetes vallomástétel a keleti hagyományok mellett.
... Befelé hatalmas erejű magyar öntudat, népnevelés, de az intelligencia megbecsülése, oktatása is, míg kifelé egyedülálló idegenforgalmi varázs ...
Ha átmegy Európa köztudatába, Magyarországon bonyolódik le Európa week-endje, s a szürke Európa ide törtet, egyúttal az országot téveszthetetlenül magyarnak találja ... Olyan lelki... és anyagi kincsesbánya, ami valami szerencsés istenáldásként támadt a halottnak elkönyvelt területen.
Hétköznap Nyugat, Ünnepnap Kelet ... ennek megoldása, hogy a Bokréták elosztva, népművészeti ünnepeken vesznek részt. De csupán nagyszabású, igen komoly, sőt méltóságteljes ünnepeken valami tévedés a stílusban, és a külföldi, a nemes, nagy ünnepek helyett szörnyű parasztkabarét lát ... Ez a mozgalom igazi értőinek arcpirulására ... s a magyar dicsőség helyett itt van a legrútabb magyar szégyen ... Alulírott már kapott ízelítőt a parasztkabaréból, de hallott már arról is, hogy egy születgető konkurrens hazafias beavatkozását azzal erősíti, hogy a mozgalommal csupa lélekkel résztvevő kántornak felárt igér, ha az ő hazafiságához áll szolgálatba ... A magyar Bokréta mozgalom az ország kincsesbányája ... Egy néhánysoros intézkedéssel most még le lehet csukni a rohamozók előtt a bányaajtót, de szükséges, és itt most már haladéktalanul egyrészt a szereplő népi csoportok esetleges kihasználása is bekövetkezik, másrészt százszámra lesznek a népművészeti ünnepek, egészen odáig, hogy rövidesen határtalan csömör fogja el az egész üggyel szemben az országot, előbb, semhogy a Hétköznap Nyugat, Ünnepnap Kelet híre a nagyvilágot áthatotta volna ... Feltétlenül szükséges a védekezést megejteni ... Kegyes és határozott intézkedéseket kér a segítés, de a védelem irányában is a legmélyebb tisztelettel és kifejezetten rövid úton az ország Bokrétája nevében Paulini Béla, író, a Magyar Bokréta Szövetség elnöke. VIII., Futó-u. 49.»
* * *
<101.>
Dr. Mádai Lajosné Miskolcon, északmagyarországi vonatkozásban, a «Gyöngyösbokrétához» hasonló szervezkedést folytatott, «Magyar Búzavirágok» címen.
E ténnyel kapcsolatban többi között említést érdemel a miskolci polgárŹmester levele, amit a VKM. illetékes ügyosztályának vezetőjéhez írt.
O. L. V. K. M. 1934. 9462.
«Igen Tisztelt Barátom!
Múlt hó 23-án kelt nb. soraidra csak most válaszolhatok, miután dr. Máday Lajosnéval távolléte folytán csak e napokban sikerült a tárgyalásokat felvennem. Teljes őszinteséggel közöltem előtte, hogy úgy Neked, mint a belügy és kereskedelmi Miniszter Uraknak is az lenne az óhaja, hogy az általa «Magyar Búzavirágok» címen tervezett népművészeti előadások a Paulini Béla által már bevezetett Magyar Bokréta Szövetség jól bevezetett szervezetére épülnének, amelynek előnye az ilyen előadások sikerénél jelentékeny értéket képvisel. Dr. Mádainé őnagysága közölte velem, hogy nem áll módjában elhatározását megváltoztatni, annyival kevésbé, mert a debreceni hét alkalmával rendezendő népművészeti előadásokra is – állítása szerint – már engedélyt nyert. Elgondolása szerint Paulini Béla úr úgyis a fővárosban és a főváros környékén szokta előadásait megrendezni, tehát helyes és megítélése szerint igazságos dolog lenne, ha Paulini Béla úr ezen a vidéken az általa (dr. Mádai Lajosné által) «Magyar búzavirágok» címen bevezetett előadások rendezését nem érintené és nem törekszik az előadások rendezését egyedül a maga részére kisajátítani. Megítélésem szerint őnagysága és Paulini Béla úr között igen kiéleződött a helyzet, és a tárgyalások adataiból megállapítottam, hogy dr. Mádainé őnagysága nem szándékozik Paulini Béla úrral semmiféle vonatkozásban társulni. Sajnálattal kell a fentiek alapján nb. tudomásodra hozni, hogy eljárásom eredményre nem vezetett, de megítélésem szerint kettőjük között egyedül és kizárólag a kultuszkormány teremthet rendet.
Kiváló tisztelet és őszinte nagyrabecsülés mellett vagyok igaz híved dr. Hadobay polgármester»
* * *
Paulini Béla most következő levelének részlete (amelyet ugyancsak a miniszterhez írt) részint tanúságot tesz; hogyan képzeli el a hagyományok «haladó felhasználását»; részint a londoni 1935-ös szereplés tapasztalatait foglalja össze.
O. L. V. K. M. 1935. 12812. K. III. T. 4.
«Egész Európában szemlátomást a legnagyobb igyekezettel próbálják a megmaradt népművészeti értékeket összegyűjteni, alkalomadtán ünnepien használni. Mi nagyon elől vagyunk, több szempontból is. Egyrészt a nagyszerű anyag, nálunk a népművészetet valóban a nép műveli, illetve igyekszünk valóban a néppel műveltetni. – Ha ez még nálunk lehetséges is, meg az se rossz, hogy itt-ott alulírott szinte gorombán gázolt el olyan törekvéseket, mely szerint, ha egyszer a népművészet divat, hát miért ne adjon elő pl. «eredeti parasztlakodalmat» eredeti regölést, eredeti népi betlehemes játékot» az értelmiség is. Ne, ne adjon elő, engedje izmos életté tenni újra a nép között. Az értelmiségnek nem az a dolga, hogy a népművészetek pávatollát magának <102.> igyekezzék megkaparintani, hanem, hogy szeresse – igenis rajongással az akciót és istápolására mindent elkövessen. Ezentúl természetesen érezze át a népművészetet és így átérezve nem egyszerűen, gyatrán és dekadensül másolva igyekezzék a maga művészetének gyökereit is fokozott mértékben bízni a magyar föld gondjaira. (Érdekes, de egynéhány éve kelt alapszabályainkban ezt, bár mellékügyként leszögeztük: «a szövetség célja» utolsó sorok. Különben és mellékesen pl. színpadi értelemben az átérzés mintája a «Háry János») Londonban külön érdeklődést váltott ki meglehetősen sok kényszermegoldás között, mint pl. diákok népi táncokkal, hogy a «magyar csoportban aztán csupa igazi földmívelő járta a «népi táncot», különös, de ez az igazán logikus valami megint csak rendkívül sokat jelentett. De elől járunk e területen népművészeti értékeinknek országosan való rendszerbefoglalását illetően is, olyan szervezet, mint a M. B. Sz. ez nem hiúskodás, csak a tény megállapítása, egyelőre sehol sincs. Olyan szerv, amelyik egy ország minden élő népviseletét, dalát, táncát, szokását, de a nemzet ünnepi kiállásaira alkalmas személyeket is országosan egyesítette volna, nincs. Bizonyos ilyen értelmű rendszerbefoglalás egynéhány országban is megindult ugyan, de még távolról sem jutott el a rendszerbefoglalás olyan mértékéig, ahol mi már tartunk s ilyen értelemben sem fogunk lemaradni a jövőben sem, ha az ország érdekeiért felelős tényezők egyre kevésbé látnak rendszerbefoglaló törekvéseinkben «cezaromaniát», hanem látják azt, hogy e kényes területet pedig semmikép sem lehet kapkodásnak, százirányú «irányításnak» kitenni, mert az fullaszthatna posványba minden elért eredményt is. A nemzetközi viszonylatú népművészeti kiállások a jövőben bizonyára megismétlődnek. Valamivel nagyobb magyar csoport és diplomáciai eredmény maximumra fokozódik. A nemzetközi viszonylatú kiállásokat illetőleg azonban mindjárt azt is szabadjon megállapítani, hogy Magyarországon ilyet megvalósítani ne siessünk. Ezek az ünnepek tudniillik természetszerűen mindenütt egyformák lesznek. Ezzel szemben a magyar bokrétás ünnepek – igenis különlegesség. Valamint pl. a magyar bokréták viseletén, szokásán, táncain stb. belül a látottak alapján megint megállapíthatom nagyobb változatosság mutatkozik, mint pl. 3 tetszés szerint vett északi stb. nép egybevetett viselete, élő táncai, szokásai között. Még egy-két epizód és jelentésemet befejeztem: az első bemutató végén az angol rendezőség utasítására minden nemzetbeli egy angol táncot táncolt, ki hogy tudta, de angol táncot járt, a második végén az angol rendezőség utasítására minden nemzet a csárdást, ki hogy tudta természetesen, de közvetlenül az angol nemzeti tánc után igenis a magyar nemzeti tánc, a jelenlévő szinte legkisebb nemzet tánca, ki ne érezné a bizony, hogy különleges megbecsülését a kis magyar bokrétán át a magyarságnak. Amikor mindössze egy heti kinntartózkodás után hazaindultunk, az uccára a házakból kisereglők, ahogy indulóban volt az autóbusz, kipirosodtak, aztán könny lepte el a szemeket, megsiratták a magyar «parasztokat» akik egy kukkot se tudtak beszélni «londoniul» csak méltóan viselkedtek nemzetükhöz. «Az összes nemzetek barátja lettem» mondta boldogan egy legény, de erről már a «Bokrétások Lapja» számol be, amit ugyancsak szabadjon Nagyméltóságod elé helyezni. És mégegyszer a leghálásabban megköszönve Nagyméltóságod kegyes intézkedéseit, valamint a magyar bokréta mozgalom iránti jóindulatát, a jövőre vonatkozólag is igenis teljes mértékbe kérve maradok Nagyméltóságodnak a legmélyebb tisztelettel igaz híve, Paulini Béla a M. B. Sz. elnöke»
* * *
<103.>
Az alábbi írás kivonat a «The Dancing Times» korabeli számából, amelyet Pauliniék lefordíttattak és felküldtek a VKM-be.
A cikk a Gyöngyösbokréta londoni szereplésével foglalkozik és egy helyen Paulini kivonatos fogalmazása szerint a következőket mondja:
O. L. V. K. M.–1936. 11149. T. 4.
«A cikk Paulini Bélával, aki a népi «delegációt» Londonba vezette külön is foglalkozik, munkásságáról ezeket állapítja meg: Paulini Béla a magyar népitáncokkal ugyanazt tette, amit Bartók és Kodály a magyar népdallal, illetőleg ő többet tett, mert ezek a zeneművészek a régi magyar népzenét a múzeumoknak mentették át – amint Osbert Sitwell mondaná, sterilizálták – ahol feljegyzésekben és gramofonlemezeken szolgáltatják az alapot a további magyar zeneművészethez, míg Paulini Béla munkálkodása a népitáncot, mint a magyar föld népének érzelmeit és vágyait legjobban kifejező eszközt eredeti helyén őrizte meg ... A rádió a júniusi hetek alkalmából a külföldi rádióknak szétküldte a júniusi hetek programját. Az angolok a gyöngyösbokréta közvetítését kérik.»
* * *
A következőkben közölt rendelet Pauliniék komoly sikereként könyvelhető el, amennyiben «monopolhelyzetüket» nagymértékben megerősíti.
O. L. V. K. M. 1937. – 12903. M. B. Sz.
«A M. Kir. belügyminiszter 178437/1935. B. M. számú rendelete.
«Gyöngyös Bokréta» elnevezésű népművészeti előadások rendezésének és rendőrhatósági engedélyezésének szabályozása. Budapesti Közlöny 1935. junius 29.»
«A Gy. B. közismert elnevezés alatt megindult országos mozgalom célja a magyar népies előadóművészet különleges sajátosságait, jellegzetes vonásait és hagyományait eredtiségben megőrizni és azokat mind a belföldön, mind a külföldön ismertté tenni.
Ennek a nagyjelentőségű mozgalomnak vezetője a MBSz., amely a M. Kir. Vallás és Közoktatásügyi miniszter úr irányítása és felügyelete mellett fejti ki közérdekű működését, minden üzleti szempont kizárásával, tisztán a magyar nemzeti kultúra szolgálatának jegyében. Éspedig akként, hogy különös súlyt helyez a vázolt közérdekű cél érdekében tartandó előadások és bemutatók népies, művészi jellegének eredetiségükbeni megóvására, valamint arra is, hogy az ezzel kapcsolatos szereplés ne váljék keresetszerű foglalkozássá. Ezt az országos érdekű mozgalmat támogatni minden hatóságnak kötelessége, de kötelessége egyszersmind az is, hogy azt más arra nem hivatott egyénnek, vagy társaságnak a fenti közérdekű célt veszélyeztető minden oly eljárástól megvédje, amely a Gy. B. elnevezést jogosulatlanul kisajátítani és gyümölcsöztetni kívánja, avagy megtévesztésre alkalmas ehhez hasonló elnevezést ily célból használni kíván. Tekintettel az e téren részben egyes mutatŹvány engedélyezéssel szemben is felmerült jogos panaszokra, a M. Kir. kereskedelemügyi és a M. Kir. Vallás és Közoktatásügyi miniszter urakkal egyetértve a következőket rendelem el:
1. «Gyöngyös Bokréta» vagy megtévesztésre alkalmas ehhez hasonló elnevezés alatt akár önálló előadást tartani, akár más előadás, vagy nyilvános bemutató keretében ily cím alatt külön számot beiktatni, illetve előadni csak <104.> abban az esetben szabad, ha azt az illetékes rendőrhatóság előzetesen külön engedélyezi.
A rendőrhatóság ezt a külön engedélyt csak akkor adhatja meg, ha a kérelmező a M. Kir. Vallás és Közoktatásügyi miniszter írásbeli hozzájárulását is igazolja.
Ha a fentemlített előadásnak, vagy népművészeti bemutatónak háziipari vonatkozásai is vannak, ebben az esetben a M. Kir. kereskedelemügyi miniszter hozzájárulása is szükséges.
2. «Gyöngyös Bokréta» vagy megtévesztésre alkalmas, ehhez hasonló elnevezés alatt, vagy egyébként magyar népművészeti előadásnak, vagy bemutatónak külföldön való tartása céljából az ország területén társaságokat, vagy csoportokat szervezni csak a belügyminiszternek, a M. Kir. Vallás és Közoktatásügyi miniszterrel egyetértve adott előzetes engedélye mellett szabad.
3. Aki az 1. §. (1) bekezdésében, vagy a 2. §-ban foglalt rendelkezéseket megszegi, vagy kijátssza, kihágást követ el és az 1928. X. T. c. 5. §-a szerint 200,– P-ig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
4. E kihágások miatt az eljárás első és másodfokon az 1929. XXX. Tc. 59. §-ában megjelölt közigazgatási hatóságok mint rendőri büntetőbíróságok a M. Kir. rendőrség működési területén a M. Kir. rendőrség hatáskörébe tartozik. Harmadfokon pedig a M. Kir. belügyminiszter bíráskodik.
5. E rendelet a kihirdetést követő nyolcadik napon lép hatályba.
Budapest, 1935. évi június hó 27-én» Aláírás.
