Idézet

Pávai István írta a bőgőjátékban érvényre jutó lex minima elvről

A bőgősök [...] rendszerint mellőzik a nagyobb, nehezebben elérhető hangközugrásokat. Ezért vagy megtartják az előző hangot (akkor is, ha az nem illeszkedik a brácsa akkordjába), vagy találomra megszólaltatnak bármilyen más, esetleg a brácsa akkordjától idegen, de kényelmesen elérhető hangot. Megtévesztőbb, ha az így eltalált hang benne van az akkordban, vagy az elméleti összhangzattan szerint valahogy értelmezhető. Ilyenkor ugyanannak a dallamnak a többszöri elhangzása nyújthatja számunkra a helyes értelmezés kulcsát.

Pávai István: Az erdélyi magyar népi tánczene. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2012. 360. oldal