Életének 70. évében vasárnap elhunyt Éri Péter Kossuth-, Liszt Ferenc- és Martin György-díjas zenész, népzenész, a Muzsikás együttes tagja – tudatta a művész lánya és az Óbudai Népzenei Iskola Facebook-oldalán.
Éri Péter 1953. november 11-én született Budapesten. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) angol-román-néprajz szakán végett.
A néptánccal már gyermekkorában szoros kapcsolatba került, majd a VDSZ Bartók Béla Táncegyüttes alapító tagja lett. Mestere volt Tímár Sándor, de idős falusi táncosoktól is sokat tanult.
Éri Péter nevelőapja Martin György tánc- és zenefolklorista volt, aki őt már kicsi gyermekkora óta rendszeresen elvitte a gyűjtőútjaira, ahol a népzene, néptánc legjobb falusi mestereivel találkozott – olvasható a Muzsikás együttes honlapján.
A kalotaszegi legényes táncot már tízéves korában stílushűen ismerte, 14 éves korában lett a Bartók Béla néptáncegyüttes szólistája, a zenét autodidakta módon tanulta.
1975-től a Sebő együttes nagybőgőse. A Muzsikás rendszeres vendégzenésze 1978-ig, azóta az együttes tagja volt, brácsán, kontrán, különböző furulyákon és mandolinon zenélt, énekelt.
A Muzsikás hangmérnöke,
a népzeni feldolgozások szerzője, a Magyar Rádió rendszeres népzenei műsorának szerkesztője és készítője volt.
A művészt a Muzsikás együttes tagjaként 1995-ben Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki. Az együttes 1999-ben Kossuth-díjat is kapott a magyar hagyományos népzene hazai és nemzetközi népszerűsítésében végzett állhatatos tevékenységéért, művészi munkásságáért.
Éri Péter idén a népművészet területén végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként Martin György-díjat kapott.
https://hirado.hu/belfold/cikk/2023/10/15/elhunyt-eri-peter-nepzenesz/
MTI/Híradó
Éri Katalin fótója
https://www.facebook.com/photo/?fbid=10226554997396123
-------------
Fájdalommal értesültünk, hogy elhunyt a Muzsikás együttes tagja, Éri Péter. A Kossuth-, Liszt Ferenc- és Martin György-díjas zenész a Dankó Rádió munkatársa is volt, hiszen Népzene a Kárpát-medencéből - Legendás lemezek című sorozatunk szerkesztő-műsorvezetőjeként rendszeresen hallhatták. Családjának és barátainak őszinte részvétünk, emlékét örökké megőrizzük. Nyugodjon békében!
Táncházban című műsorunkban október 16-án, hétfőn este 20:04-től Éri Péterre emlékezik Vasváry Annamária szerkesztő-műsorvezetőnk.
Dankó Rádió
https://hirado.hu/belfold/cikk/2023/10/15/elhunyt-eri-peter-nepzenesz/
-------------
Salamon Soma emlékezése:
"Egyszer, egy nagyon régi (vagy tán nem is annyira régi) őszi estén két kiskamasz kölyök kopogtatott a tordasi Petőfi utca egyik házának ajtaján, Krisztián és Soma. Zenekart alakítottak, de nem igazán volt hangszerük hozzá. Akkor este kaptam tőled az első kavalomat.
Pityu, mennyi minden voltál, mennyi minden vagy te egyszerre!
A Martin György táncfilmjein fel-felbukkanó, a felvevőberendezéseket kezelő kisfiú, Tinka nevelt fia, aki már gyerekkorától óriások mellett nevelkedett, s aztán maga is azzá vált. Aki már akkor is táncházas és "népi fej" volt, amikor még nem is létezett táncházmozgalom. Mundruc első táncos tanítványa, az első pesti táncházas gyerek, aki legényest tudott táncolni. A Mérába családostul befogadott srác, akinek azóta is minden porta és szív megnyílik Kalotaszegen. Aki az elejétől kezdve a népzene és a néptánc értő, alázatos művelésének egyik leghozzáértőbb és egészen biztosan legjobb szívű szelleme. S aki tudásával ugyan sosem kérkedett, de mindig kész volt átadni azt bárkinek, aki nyitott szívvel érdeklődik.
Az első budapesti táncház vaskezű bőgőse, a Sebő zenekar legendás felvételeinek zenésze. A Muzsikás pótolhatatlan tagja, akinek keze alatt a történelem legszebb népzenei feldolgozásai keltek szárnyra, s akinek köszönhetően a népzenénk ezerféle értelmezésben, ezer helyre jutott el a világban, és ezerféle lélekbe talált bele nyílegyenesen. Aki a zenén és az évtizedes barátságokon keresztül örök, elnyűhetetlen kötelékeket kovácsolt magyar, ír, balkáni és ki tudja hány néphez tartozó zenék és zenészek között. Tinka szellemi örököse, aki a zene mögött is mindig csak a zenére figyelt, a szépségre, az értékre, az ideákra, sallangoktól, felesleges gondolatoktól mentesen. Aki a világ bármely szegletéből tudott mutatni olyan dallamot, ami bárkit végérvényesen a népzenéhez kötött, aki meghallotta.
A nagy karimájú kalap alól felszálló szivarfüst és gyönyörű hangok. Rendíthetetlen kontrakíséret, buzuki, töröksíp, kaval, hosszifurugla és ki tudja hányféle hangszer hangja. És az az énekhang... A hang, ami oly sokszor, olyan egyszerűen, szépen, keményen közölte azokkal a fránya zsandárokkal, hogy hogyan is néz ki egy magyar betyár utazólevele...
A mesterem, aki nélkül soha nem lett volna belőlem az, aki vagyok. Aki a zöldfülű furulyás gyereknek nem csak hangszert adott, hanem a zöld fülét rányitotta a világ ezerféle népzenéjére is. Aki két olyan barátomnak az édesapja, akikkel gyermekkorunk óta elválaszthatatlanok vagyunk, barátságban és zenében egyaránt. Akinek a konyhaasztalánál vagy épp nyáron a fa alatt mindig volt számomra hely, és olyan történetek, amik után gazdagabban távoztam, mint ahogy érkeztem. Akitől kaphattam, tapasztalhattam valamicskét Tinka szelleméből, még úgy is, hogy soha nem találkozhattam vele.
És ott, annál a tordasi konyhaasztalnál ülve mindig rá lehet látni a könyvespolcra, és azon ott van annak a két taknyos kölyöknek a fényképe, akik kavalt kunyerálni jártak nálad azon a régi (vagy tán mégsem olyan régi) estén, hogy aztán évtizedekre ott ragadjanak: másztak át a kerítésen hozzád, beugrottak egy kávéra, mielőtt indult a busz, ostromolták az ajtódat, amikor betlehemeztek, locsoltak, sibáztak, szilvesztereztek, mulattak, vagy szomorkodtak. És tán még többször olyankor, mikor semmi különleges alkalom, vagy apropó nem volt, csak Te, Ági, a zene és a barátság. De sokat ültem nálad, Pityu, és mégis milyen kevésnek érzem azt az időt most...
És mindezeken túl, a barátom voltál, Pityu, és az is maradsz mindörökre.
Amikor Ági elment, én tudtam, hogy nagyon fáj neked. Pár napig nem hívtalak, nem akartam alkalmatlankodni. Aztán mikor beszéltünk, csak annyit mondtál: Soma, köszönöm a barátságodat.
És hiába érzem ugyanezt a szeretetedet most is, de azért nagyon, de nagyon jó lenne, hogy mikor átmegyek hozzád a Petőfibe (szigorúan a kerítésen, pedig már alig férek át a résen), akkor most is ott ülnél és mesélnél nekem további évtizedeken át. De nem lehet, mert most nagyon messzire mentél, Pityu, és nem talállak majd ott az asztalnál. Egy másik asztalnál ülsz már, együtt Tinkával, Joli nénivel, Ágival.
De ha egyszer én is arra járok majd, remélem lesz egy szék ott nekem is. És kérlek, majd folytasd a történeteket, és mesélj még nekem, mert egy örökkévalóságig tudnám hallgatni.
És ott, akkor éppen egy örökkévalóságnyi időnk lesz rá.
Pityu, köszönöm a barátságodat. Isten veled."
https://www.facebook.com/salamon.soma1/posts/10223606716058325
------------
Emlékezik a közmédia is:
A Kalotaszeg szerelmese, aki világgá vitte a magyar népzene hírét – Éri Péter a Mandinernek - 2022
"....kilencvenkilenc százalékban népzenét játszva is meg lehet tölteni a legnagyobb koncerttermeket."
Egy évvel ezelőtti mandiner interjú:
https://mandiner.hu/hirek/2022/10/a-kalotaszeg-szerelmese-eri-peter-a-mandinernek
------------
Virrasztás szerdán a Fonóban
https://www.facebook.com/events/2231860353679731
------------
Emlékezik a közmédia:
... október 16.-án M2 Petőfi TV-n 21:15-kor a Muzsikás együttes Akusztik koncertje látható.
A Dankó Rádió Táncházban című műsorában október 16-án 20:04-től Éri Péter egyik korábbi, Népzene a Kárpát-medencéből című műsorával emlékeznek: eredeti, a helyszínen készült felvételekkel idézik fel, hogyan ismerte meg szülei révén Mérában a kalotaszegi népzenét. A magyar zene rádiójában egész héten kiemelten játsszák a Muzsikás együttes felvételeit.
Október 21-én, szombaton 10:04-től a Táncrend című műsorban a népzenész tanítványainak felvételeiből válogatnak, magyar és nemzetközi zenei kapcsolatait is megidézve.
20:04-től újra hallható lesz az 1973-ban alakult zenekar jubileumi koncertje, amelyet a Magyar Zene Házában tartottak idén januárban.
A Bartók Rádió a Muzsikáló délután október 16-i adásában tiszteleg Éri Péter munkássága előtt, majd október 20-án, pénteken 12:05-kor a Sebő című népzenei műsorban emlékeznek meg róla egy rendhagyó összeállítással.
A Kossuth Rádióban a Hajnali című népzenei műsor október 17-i adásában búcsúznak el a legendás népzenésztől.
Október 21-én 18:30-tól Éri Péter 17 éve futó Népzene határok nélkül című műsorában rá emlékezik állandó rádiós munkatársa, Vasváry Annamária.
https://www.facebook.com/Muzsikasfolkensemble/posts/864359391726376
-------------
Október 22-én, 15:00 órakor kísérik utolsó útjára Tordason
https://www.facebook.com/photo/?fbid=644927970961868
--------------
Can Togay emlékezése
Éri Péterről szeretnék megemlékezni. Először talán a „Még kér a nép” című Jancsó Miklós film forgatásán tűnt fel nekem különleges arcéle, villanó mosolya, elegáns tánclépte. Fiatalabb vagyok nála néhány évvel, és ez akkor, amikor tizenhat éves voltam, sokat számított. Nem is tudtam annak idején, hogyan szólítsak meg bárkit, aki iránt rokonszenvet éreztem. Nem tudhatom, ő hogy volt ezzel, de akárhogy is, azt hiszem, hogy a rokonszenv, talán fiatalságunk miatt is kölcsönös volt. Olykor-olykor találkoztunk azóta itt-ott, mindig futólag és mindig egy-egy mosollyal nyugtázva egyre több évet gyűjtő ismeretségünket. Láttam persze szereplései alkalmával, de az nem számított személyes történetünkben. Utoljára... De az utoljára volt-e vajon? Vagy még azután is összefutottunk volna a Jurányiban? Valami rémlik, de olyan homályosan, mint az említett első találkozásunk óta eltelt életidő, ami hol kavarog, hol eltűnik, hol előbukkan. Ha nem is utoljára volt hát az a találkozás, de az volt a legemlékezetesebb a közelmúltból. És akkor tanultam is tőle valamit. Az úgy volt, hogy egy német dokumentumfilmes megkeresett, amikor a berlini Collegium Hungaricum igazgatója voltam azzal a kéréssel, hogy segítsek propagálni valamennyire a filmjüket, amelyet Bartókról készítettek és amelyben a varázslatos Zerkula János gimesi hegedűművész is szerepelt tanítványaival. Érdekelt a dolog. Gondoltam, levetítjük a filmet, meghívjuk Zerkulát, tanítványait, meg még valamiket kitalálunk. A műsor szervezése közben beleakadtam a Keller vonósnégyes és a Muzsikás közös produkciójába, aminek során Bartókra és a népzenére reflektálnak közösen. Úgy képzeltem, valahogy összekavarjuk ezt Zerkulával és a filmmel és kijön belőle valami érdekes. Nem emlékszem a részletekre, csak arra, hogy mire sikerült összeszerveznem minden szálat, az öreg Zerkula meghalt. De nem adtam fel, meghívtuk a tanítványait, és a filmet úgy használtuk, hogy az öreg a vásznon játszott a hegedűjén és az öt tanítvány – tizenöt év körüli fiúk lányok gyimesi népviseletben – kísérték a saját hegedűjükön elhunyt mesterük játékát. Elég megrendítő volt.
Ez egyébként a műsor második részében zajlott. Az első részben a Keller kvartett és a Muzsikás játszott, közöttük a változatlanul lenyűgöző arcélű és végtelen kedvességű Éri Péter, akivel igen megörültünk egymásnak.
Mániám a dolgok keverése-kavarása. Ezért megkértem Pétert, ha már a Kellerékkel együtt játszanak, ha van kedvük, szálljanak be a második részben valamikor a Zerkula tanítványok játékába is. Meglátjuk, mondta. Lement a Zerkula műsor, a fiúk lányok úgy húzták, mintha valami gyönyörű szövetet adnának át egymásnak. Vártam, hogy talán Péterék a vége felé beszállnak, de nem. Csak ültek és néztek.
Az este végeztével a CHB éttermében üldögéltünk és iszogattunk Péterrel (én nem tudtam, hogy Pityu a beceneve). És ahogy ott üldögéltünk és iszogattunk, egyszer csak megkérdeztem tőle, hogy vajon miért nem szálltak be a Zerkula tanítványok játékába. Nem válaszolt egyből, úgyhogy mintha nógattam is volna, hogy mondja már, miért nem mentek fel a színpadra játszani velük. Ekkor Éri Péter hörpölt egyet a poharából rám nézett, és magyarázatként csak ennyit mondott: „Te, ezek ezt már több száz éve csinálják!”...
Meghökkentem. Aztán, amikor megértettem, hogy mit jelent a megjegyzése, még inkább meghökkentem. Ilyen rövid idő alatt még senki sem világosított fel valaminek a lényege felől. Valójában Éri Pétertől tudtam meg ott és akkor, hogy mi is az a népzene. És mi az, amire úgy szoktak hivatkozni, hogy művészi alázat. Nem tudom már megköszönni neki. Hát elmondtam most, hogy szeretettel megemlékezzek róla.
https://www.facebook.com/togaycan/posts/pfbid026DrmCCVg8bk5mDPg92Ne37WW3m2LApRAn6ayKe2TKsyhNyMQqAH6CjSJdX7epZ8kl
----------------
Benkő adrás interjú - videó:
https://www.facebook.com/andras.benko.12/videos/1324075584888624/?ref=embed_video&t=3
