<1.>
1930. augusztusban volt az első Gyöngyösbokréta bemutató a Városi Szinházban.
Mielőtt azonban a Gyöngyösbokréta történetével foglalkoznánk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a népviseleti, népi tánc és népszokásokat illető bemutatásokat, melyeket már 1930 előtt rendeztek vidéki városokban és községekben. Ezeknek a bemutatóknak sikere ösztökélte a budapesti városi vezetőket arra, hogy a fővárosban is rendezzenek népviseleti, népi tánc és népszokásokból bemutatókat. A Gyöngyösbokréta története tulajdonképpen ezekre a vidéki bemutatókra nyulik vissza, de a külföldi példák is ösztönzőleg hatottak.
A népi hagyományok ápolásában első helyen a finnek vezetnek. Ők voltak a népi hagyományok ápolásának első kezdeményezői, mikor általános mozgalmat inditottak, hogy a cári elnyomással szemben demonstrálva bizonyitsák a finn nép egységes létét. Finn népdal egyesületeket szerveztek, melyekben finn népviseletbe öltözve eredeti finn hangszerekkel, többi között kantelével kisérve énekeltek finn dalokat és a hires kalevalájukat. A népviseletet az értelmiség is magára öltötte és igyekeztek általános finn nemzeti viseletté tenni. Népi táncaikat is ápolták, de inkább a népdalok összegyüjtésére és feledéstől való megmentésére törekedtek.
Ausztriában is rendeztek nagy népi felvonulásokat népviseletben, népi táncbemutatásokkal. Grác volt ezekben a kezdeményező.
A svédek a stockholmi Nordiska Muzeet szabadtéri múzeumában, az u.n. Skanzen-ben szabadtéren állandóan rendeztek népi táncbemutatókat. A lyugby-i, bygdői, searu-saarii és juglai szabadtéri muzeumokban volt egy-egy vendéglő, ahol időnként szabadtéri szinpadon népi játékokat, táncokat mutattak be. A lyugby-i szabadtéri szinpadot 1938-ban állitották fel.
[...]
<4.> Többen vetették fel a gondolatot, hogy a magyar népi viseleti, népszokásokat és népi táncokatillető hagyományokat bemutatásokkal kellene ápolni. Györffy István írja a Néphagyomány és nemzeti müvelődés c. könyvében /A Magyar Táj- és Népismeret Könyvtára I. Budapest 1939./ 36. A „Gyöngyös Bokréta” fejezetében: „Itt kell megemlékeznem a szellemi Skanzenről, a Gyöngyös Bokrétáról, melynek megvalósitását nyolc évvel ezelőtt én javasoltam Paulini Bélának, aki ebben az időben azzal kisérletezett, hogy csákvári parasztokat tanitott be népszinműjátszásra, hogy azokat pesti szinpadon felléptesse. Én ajánlottam, hoga a néppel elsősorban saját hagyományait kell előadatni. A néprajzi Muzeum tisztviselői adták Paulini kezébe az első programmot s vidéki munkatársaik, ismerőseik nevét, akiknek segitségével ezt a célt megvalósithatja. Igy minden jogunk megvan rá, hogy kritikát gyakoroljunk felette.”
Somogyváry Gyula képviselő egyik beszédében igy nyilatkozott a GyöngyösBokréta eszméjéről: „Erre késztet elsősorban a szeretet, hiszen ennek /a mozgalomnak/ egyik szerény elinditója én voltam. Közel tiz esztendővel ezelőtt a rádió közvetitéseinek kezdeményezésével olyan áramlatot inditottunk el, amelyből azután Paulini Béla a maga lelkes magyar szeretetével, rendkivüli agilitásával és páratlan hozzáértésével kivirágoztatott egy nagyszerü és öntudatos népi mozgalmat.”
Kovácsházi Vilmos városi tanácsnok is részt kért a Gyöngyös Bokréta gondolatának felvetéséből. Igy nyilatkozott: „A történelmi igazság kedvéért azonban meg kell állapítanom, hogy a Gyöngyösbokréta gondolata az én fejemben született meg először, annak kitermelésénél és végrehajtásánál Paulini Béla csak eszköz volt.”
Mint ezekből a dokumentumokból láthatjuk, a népi bemutatók gondolatát többen felvetették és végül is Paulini Bélát bizták meg azok megrendezésével. Ő addig nem ismerte sem a még élő népviseleti helyeket, sem a népi táncokat és szokásokat. Ezért a legilletékesebb helyre a Néprajzi
<5.> Muzeumba ment tanácsért. Györffy Istvánhoz fordult első sorban, aki sorok irójához vezette Paulinit, hogy a legujabb vizsgálatai szerint adjon utasitást arra nézve, hogy bemutatás céljából hol találhat élő népviseletet, jó népi táncokat és népszokásokat. Az első programmban szereplő községeket felsoroltam neki és ő ki sem kellett menjen a helyszinre, hanem telefon utján kereste fel a községek vezetöit, akik gondoskodtak az első csoportok összeállitásáról. Érintetlenül, beavatkozástól mentesen sikerült az első bemutatás a Városi szinházban. Ezen Boldog, Zsámbok, Bocsárlapujtő, Nagykálló, Buják, Mezőkövesd, mutatkozott be a budapesti közönségnek szokatlanul érdekes látványt nyujtva viseletükben, táncaikkal, dalaikkal és szokásaik bemutatásával. A népi táncokra ezzel az első bemutatóval egy csapásra élénk érdeklődés irányult és a bemutató országos hirére minden község felfigyelt, előszedve régi táncaikat, dalaikat és szokásaikat, melyeket bemutatásra érdemesnek találtak. A népi táncok értékelésére kétségtelenül jó hatása volt a megindult mozgalomnak bár, mint látni fogjuk, sok helyen félre értették és olyan produkciókkal állottak elő, amelyek hagyományellenesek voltak. Betanitott mümagyar táncokkal akartak előállani, mümagyar viseletben ott, ahol még ki lehetett kutatni a jó népviseleti darabokat és a hagyományosan hiteles dalokat és táncokat.
Ezek a hibák általánosan feltüntek, egyesek szóvá is tették a hagyományoknak nem megfelelő részleteket kifogásolva, ami végül is arra kényszerítette Paulinit, hogy néprajzi szakemberek ellenőrzésének vesse alá a Gyöngyösbokréta müködését. Györffy István fenn idézett munkájában erre voatkozólag olvassuk: „Nálunk az etnográfus szakemberek részvétele nélkül megalakult „Bokréta Szövetség” utólag együttmüködésre lépett a Magyar Néprajzi Társasággal, hogy ezáltal megszerezze a h á t v é d e t. A Néprajzi Társaság kijelölt tagjai abban a hitben vállalkoztak az együttmüködésre, hogy ezzel többet használnak a szép ügynek, mint a folytonos kritizálással. Sajnos nem voltunk ott az egyes „Bokréták” megszületésénél. A faluban, s néprajzilag képzetlen tanitó gyakran saját fantáziája sze- <6.> rint egészitette ki vagy tette „látványossá” a romjaiban lévő hagyományt. Paulini Béla természetesen nem az etnográfus-szakember, hanem a müvész szemével nézte a mutatványt, s ha az a szinpadi célnak egyébként müvészi szempontból megfelelt, müsorába iktatta. Mi azellenörzést csak a szentistváni ünnepségek bemutató próbáin gyakorolhattuk, amikor már lényeges váloztatást az egyes számokon nem lehetett eszközölnünk, mert aznap este már a nagyközönség előtt is játszották.”
Ennek a szakvéleménynek annyiban volt hatása, hogy a néprajzi ellenörzésre a Bokréta Szövetség néhány helyre kiküldött etnográfusokat. Sajnos valamennyi bokrétás csoport helyszini ellenörzése még ezzel sem volt lehetséges.
1937, március 20.-án a csanádmegyei Apátfalván Kovács László és Fél Edit volt ellenörző uton és az Apátfalvi Bokréta cimén irták le biráló megjegyzéseiket az Ethnographia 48. évfolyamában /307. old./.
1937. márc. 20.-24.-ig Maconkán és Kazáron Szendrey Ákos és sorok irója gyüjtötték össze a még élő népszokásokat és táncokat, melyekről az Ethnographia 48. évfolyamában számotak be a Maconkai és Kazári Bokréta cimén. /503. old./.
1937. április 3.-5.-ig a hevesmegyei Hasznoson sorok irója gyüjtötte össze a hagyományos szokásokat és táncokat. Beszámolója az Ethnographia 49. évfolyamának 225. oldalán jelent meg a Hasznosi Bokréta hitelesitése címén.
Az 1943.-as Gyöngyösbokréta próbán Kodály Zoltán is jelen volt és népzenei téren sok értékes tanácsot adott. Többi között ajánlotta, hogy a kisérő muzsikában több népi hangszert: furulyát, citerát, dudát szerepeltessenek. Szivesen látta a „falevél zenekarokat” is Kodály Zoltán. Ettől kezdve többször adott tanácsokat, melyeket a bokrétás bemutatókon igyekeztek hatékonyan érvényesiteni. A kisérő zene ugyanis, be kell vallanunk, nemminden tekintetben felet meg a népzenei hagyományok kivánalmainak, különösen a táncok kiséretében. Sokat kellett küzdenie a dur és moll dallamokhoz szokott cigánybandának a pentatónos skáláju népdalok- <7.> kal és azzal, hogy talp alá tudjon muzsikálni a táncokhoz. „Se testem se lelkem nem kivánja ezeket a dalokat” nyilatkozott az egyik muzsikus a kinos próba közben. Ezért többször ajánlottuk, hogy pesti cigány helyett, amikor csak lehetséges helybeli muzsikusokat hozzanak fel a bemutatókhoz tánckisérőnek, ami azonban adminisztrációs és pénzügyi nehézségekbe ütközött. Ahol azonban nélkülözhetetlen volt, mégis meg kellett ezt valósitani. Például a kunszentmiklósi verbunghoz, legényeshez, sapkatánchoz és a süvegeshez Ropa Lölő tudta csak a zenekíséretet, a széki legényeshez és a tempóhoz képtelen lett volna a pesti cigány banda ugy muzsikálni, hogy a tánc jól menjen. Hiába volt a cigányprimás zenei képzettsége, kottaismerete, ha nem tudta a ritmust ugy eltalálni, mint a széki cigánybanda. Az ököritóiak a maguk klárinétosának muzsikájára tudták csak fergeteges táncaikat jól eljárni. A nagykállóiak is másként járták táncukat, ha Fodor János bőgős benne volt a zenekarban.
A szakvéleményeknek jó hatása volt a Gyöngyösbokréta bemutatásaira, de sok hibát azért mégsem lehetett kiküszöbölni. A hagyományellenes több szólamú énekkarokat, egyes revüszerüen ható táncbemutatásokat részben a vezetők hiusága miatt nem lehetett elhagyni. Ezeket a hibákat azután joggal irták a kritikusok a Gyöngyösbokréta rovására. A Gyöngyösbokréta fogalma ugy belevésődött a köztudatba, hogy ha még viseletben láttak falusi csoportokat, egyszerűen Gyöngyösbokrétásoknak mondták, amint a közönség járatlanul bármely vidék népviseletbe öltözött alakjait matyóknak nevezte vagy, ha eredeti népdalt hallott azt Bartók vagy Kodály nótának mondta.
A hibák mellett a táncmozgalomra nézve üdvös következménye volt a bokréta mozgalomnak, hogy az ismeretlenségből több tánc került elő, melyek későbbi haladó táncmozgalmaink részéről is értékeseknek bizonyultak. Ilyenek voltak többi között a kunszentmiklósi, kiskunhalasi, derecskei, perenyei verbungok, a halasi vőfélytánc, kondástánc, a kun- <8.>szentmiklósi sapkatánc és süveges, a legénytánc vagy juhásztánc és a törökös, aminek dallamában Szabolcsi Bence régi arabelemeket vélt felfedezni. Az uszódiak, tápéiak, mikófalvaik táncos csoportjai egészükben a bokrétás bemutatók hirére kerültek elő.
a sok szinpadi szereplés befolyásolta a táncokat és egyes csoportok tánca revüszerüleg hatott, amit többen szóvá tettek, de ez ellen hiába való volt minden törekvés, ez vele járt a szinpad hatásával. Egy megoldás lett volna, amint Domanovszki ajánlotta és már korábban Györffy is felvetette, hogy a szabadtéri muzeum keretébe utalják a népi bemutatókat. Igy a Néprajzi Múzeum jótállana a bemutatók néprajzi, hagyományos hitelességéért. Sok polémia hangzott el, illetőleg irodott a nép táncainak, szokásainak haladó felhasználásáról, ami ellen Paulini állandóan tiltakozott. Muharai Elemér Studiojában ennek dacára sikeresen használta fel a magyar népi hagyományokat, népi szokásokat, meséket, melyeket falu szinpadokon adatott elő. Ezek ellen Paulini végül is annyira küzdött , hogy hivatalosan betiltatott minden olyan törekvést, ami népi táncokanak, szokásoknak akár bel-, akár külföldi bemutatásokra való felhasználására irányult. Igy maradt abba Baja Benedek kisérlete is, melyek során népi táncjeleneteket szerkesztett és feleségével Soproni Lilivel külföldi utakon mutatta be. Hat héten át a Dunaszállóban is szerepeltek. De Paulini féltékenysége a Gyöngyös Bokréta egyedülvalóságának biztositására a más helyen történő népi bemutató csoportok müködését sem nézte jó szemmel. Miskolcon pl. Mádai Lajosné szervezett Felsőmagyarországi csoportokat, melyeket előbb miskolcon , később Debrecenben szerepeltetett sikeresen „Magyar Buzavirág” cimen.
A cigándiak először ebben mutatkoztak és csak nagy sikerük után kapott rajtuk Paulini, hogy a Gyöngyösbokrétában szerepeltesse a keménycsárdás kiváló táncosait, akik később Londonban olyan nagy sikert arattak.
<9.>
Mindezeknek a bemutatóknak további müködését belügyminiszteri rendelettel Paulininek sikerült elháritania és igy csak a Gyöngyösbokréta maradt a néphagyományok egyetlen ápolója. A bokrétamozgalmat a Bokréta Szövetség megszervezésével, a Bokrétások Lapja és később a Hagyomány Szava havi folyóiratnak meginditásával még jobban sikerült megerősiteni.
Minden évben augusztus 14.-21.-24-ig volatk Gyöngyösbokréta bemutatók a Városi Szinházban, de vidéken is több helyen rendeztek különböző alkalmakkor Gyöngyösbokrétás bemutatókat.
1934. szeptember 2-án Sopronban a Vasuti Sportpályán „Rábaközi Bokréta” cimen a szanyi leánycsoport csörgöjátékával szerepelt. A kapuváriak aratóünnepet, páros verbungot mutattak be, a vitnyédiek párnatáncukat, seprütáncot, ugrós csárdást jártak. A szanyiak gyermekjátékokkal, párostáncokkal szerepeltek. A zalamegyei Galambok is részt vett a bemutatón regölést, pünkösdölést, cséptáncot mutatva be. A kapuvári gyerekek rábaközi népdalokat énekeltek és verbungot jártak. A szanyi legények férfikara helyi népdalokat énekelt, dusoltak és verbunkoltak. Az ágfalvi németek is résztvettek lakodalom bemutatásával.
1935. szeptember 7.-15.-ig Balatonfüreden rendeztek bokrétás bemutatókat, amelyeken Galambok Regölést, Pünkösdjárást, cséptáncot adott elő. Kapuvárról páros verbungokat hozták, a koppányszántóiak kanásztáncot jártak, a sióagárdiak szürtei ünnepet rendeztek és szegélytáncot lejtettek. Somogyudvarhely sapkatánccal és kisszéktánccal vett részt. A szanyi legények verbunkoltak és dusoltak. Galgahéviz lakodalmat mutaott be, Vitnyéd páros verbungot és ugróst csárdást, a szanyi leánykar dalolt és csörgőspulkát járt. Karád kanásztáncát, huszártáncát, rezgőscsárdást járt. A kónyiak verbunkjukat mutatták be, Váralja szüreti ünnepi jeleneteket adott elő üvegcsárdást járva.
1935. szeptember 8.-án volt a „Szentmiklósi nap”, amelyen jászberényi redemptus gazdák lovasversenyt rendeztek Baski Gyuri elfogatásának történetét adva elő. A müsort kiegészitették a szakmáriak akik közismert <10.> párnatáncukat és a férctáncot járták. Kiskőrös bokrétás csoportja körtáncot és gyalogszéktáncot mutatott be és lendieő csárdást jártak. Az érsekcsanádiak menyasszonytáncot adtak elő, a nagykállóiak a kállai kettőst. Bugaci és kiskunsági pásztorok pásztortáncokat jártak, a kunszentmiklósiak verbungjukkal, a legényessel, törökössel és a sapkatánccal fejezték be a Szentmiklósi Nap gazdag programmját.
1934. szeptember 23.-án Kaposvárott a Városi szinházban rendezték „Somogyország Bokrétá”-ját, melyben a szentaiak regölése, törökkoppányiak csókpohárköszöntője, Váraljaiak fonója, tolnai csárdása, hátravágósa, szennaiak Luca napi kotyolása, koppányszántóiak üvegcsárdása kanásztánca és ugróstánca, a csurgónagymartoniak lakodalmi dongójátéka, a lóvásárjáték, a gólya tréfás alakja a lakodalomban és a seprütánc, a buzsákiak körtánca, végül a hosszúhetényiek aratóünnepe voltak a programm pontjai.
1935 február hó 3.-án Gyöngyösön „Magyar farsang” cimén rendeztek bokrétás bemutatót. Ezen csupán a Gyöngyöskörnyéki falvak vettek részt: Atkár sarkanytus tánccal, karikatánccal, Gyöngyöspata menyecsketánccal, fonóképpel, Gyöngyöshalász aratóünneppel, kettősugró tánccal, Nagyréde gyertyástánccal, Gyöngyöskapástánccal és gyöngyösi népdalokkal vett részt.
1937. március 1.-1938. március 1.-ig összeállitották egy évre az országos bokréta bemutatókat. Ezek voltak:
1937. március 21.-én Tápé.
1937. március 21.-én Budapest a Mezőgazdasági Kiállitáson fogatfelvonulás.
Április 4.-én Boldog: Fehérvasárnap
Május 9.-én: Báta bokréta napja és Géderlak bokréta napja.
Május 16.-án: Vác: Magyar pünkösd, pünkösdi királlyal, 7 vendégbokréta szereplésével
Május 17.-én Galambok /Zala m./ Bokréta nap 1 vendégbokrétával
Május 22-én Maconka Bokrétás táncmulatság
Május 27.-én Mezőkövesd: Urnapja
<11> Junius 6.: Koppányszántó /Tolna m./: Bokréta nap 3 vendégbokrétával.
Junius 13.: Csurgó /Somogy m./: Bokréta nap 4 vendégbokrétával
Junius 20.: Buják /Nógrád m./: Bokréta nap 2 vendégbokrétával
Junius 22.: Hortobágy: Hidivásár
Junius 27.: Szentistván /Borsod m./ Bokréta nap 2 vendégbokrétával
Junius 29.-én Szeged: Magyar kenyér ünnepe 8 vendégbokrétával
Julius 4.-én: Mikóháza /zemplén m./ Bokréta nap 2 vendégbokrétával
Julius 11.-én: Atkár /Heves m./ Bokréta nap 2 vendégbokrétával
Julius 17.-én: Bugac Puszta bál.
Julius 25.-én Kiskunhalas: Bokréta ünnap 4 vendégbokrétával
Augusztus 1.én: Karád /Somogy m./. Bokréta nap 2 vendég bokrétával
Agusztus 8.-án Zsámbok /Pest m./: Bokréta nap 2 vendégbokrétával
Augusztus 20.: Gyöngyös Bokréta 60 bokrétás csoporttal Bp.-en
Szeptember 1.-én: Szeremle /Bács m./Bokréta nap 2 vendégbokréta
Szeptember 5.-én: Siófok: Bokrétás táncmulatság
Szeptember 7.-én: Hortobágy: Hidi vásár
Szeptember 8.-án: Kalocsa: Bokréta nap 2 vendégbokrétával
Szeptember 12.-én Kunszentmiklós: Pásztorünnap. 2 vendégbokrétával
Szeptember 19.-én: Szany /Soporn m./: Bokréta nap 1 vendégbokrétával
Szeptember 26.-án: Alsóberecki /Zemplén m./: Bokréta nap 1 vendégbokr.
Október 3.: Eger: Magyar szüret fogatokkal, 7 vendégbokrétával
December 26.-án: győr: Magyar Karácsony 6 bokrétával
1938. január 23.: Győr: Magyar Farsang 7 bokrétával
Szegeden a megrendezett Magyar kenyér ünnapén következő volt a program:
Apátfalviak: Gyertyástánc és csapásolás
Tápéiak: Lakodalmas
Géderlakiak: Férctánc
Halasiak: Verbung és más férfi táncok
Szegediek: Hátravágós csárdás
Érsekcsanádiak: Menyasszonytánc, háromugrós.
<12.>
A háborus határváltozásokkal lehetővé vált több uj bokrétás csoport szervezése Bácskából, Kárpátaljáról és Erdélyből.
1941. junius 22.-én Gomboson volt Bokréta nap, Kéménden a kéméndi öregek rendeztek Bokréta napot népdalokat énekeltek és seprütáncot, kanásztáncot jártak. Volt Hajnaltüze, kéméndi és barti aratóünnep. A kunszentmiklósiak is részt vettek sapkatáncukkal, a galgahéviziek pajtástáncukkal és mártogatós tánccal.
Kassán 1939.-ben nov. 11.-én volt bokrétás bemutató: résztvevők:
Pusztafalu...................virágtánc és csapásolás
Nagykálló...................Kendertaposás énekekkel táncolással, Kállai kettős
Ököritó.......................Kampóstánc
Karád..........................Kanásztánc
Kunszentmuklós.........Legényes
Mezőkövesd...............Gyertyástánc, kukkó
Ököritó.......................Szatmári csárdás, népi játékok
Mikóháza...................Betlehemes játék, rezgőcsárdás
Tard............................Lakodalmi kendővitel, átvetős tánc
Homokmégy...............Férctánc
Miszloka.....................Szlovák népszokások
Derecske.....................Férfikar és verbung
Kéménden 1941. jun. 12.-én bokrétalobogó avatást rendeztek kiállítással. Ezen a szanyiak mint vendégbokréta vettek részt.
1940 decemberében Udvarhely megyei Lövéte bemutatta a legváltozatossabb Betlehemjárást a maszkurás pásztorokkal.
Nagyváradon 1942. május 2.-án a bokrétás bemutatón résztvettek a boldogiak májusfa szokásukat mutatva be és bujtatós táncot jártak.
Inaktelke népi játékokkal, legényes tánccal szerepelt
Tápé is ott volt üveges táncával és a „mars”-sal.
Kraszna aratóünnepet rendezett és forgóst jártak.
Szatmárököritó a szatmári csárdást és átvetőst mutatta be.
Szék legényei a lassu, legényes és tempó táncukat járták.
A nagykállaiak a kállai kettőssel szerepeltek.
Nádasdaróc menyasszonytáncot mutatott.
Szakmár férctáncát és párnatáncukat mutatták be.
A derecskei férfiak verbungot jártak.
<13.>
1942.-ben Kolozsvárott, Désen, Besztercén, Zilahon, Nagybányán rendeztek népművészeti bemutatókat, melyeken a székiek lassu, legényes és tempó táncukkal, krasznaiak szüretvégzővel és forgós táncukkal, Koppányszántó, Polgár, Csikmenaság, Ököritó, Galambok férfitáncokkal, csürdöngőlővel, verbunggal, csapásolással, cséptánccal szerepelt. Szeremle bemutatta a ridázást és üveges csárdást, háromugróst. Inaktelke menyasszonytáncot, legényest járt és a vasárnapi kapuzást játszották. Kunszentmiklós sapkatáncot, törököst, verbungot mutatott be. Végül Ököritó átvetőst és a szatmári csárdást járta.
A második erdélyi utjukon 1943. január 7.-13.-áig több helyen megfordultak a bokrétás csoportok. Ezeken ugyanaz a programm volt, melyben a következő számok szerepeltek:
Bácskertes: gunárjáték, csirjázás
Kalotaszentkirály: Kántálás, „lakodalmi szólás”, karolás.
Báta, Galambok, Kecsetkisfalud, Polgár: Regölés, üvegestánc, seprütánc, csapásolás, csürdöngölő, cséptánc.
Géderlak: férctánc
Nagylóc: Mártogatós
Báta: lépő, futó, és üvegcsárdás.
Szentgerice: Balladák, marosszéki forgatós, maszkások
Szanyi legények: dalok, dus és verbung.
Délvidéki utjukon alábbi csoportok mutatták be szokásaikat és táncaikat:
Zsámbok: Gunaras, Kás-domikás.
Tápé: Üvegestánc, „mars”
Doroszló: Csirjázás, dusozás.
Mezőkövesd: Gyertyástánc, kukkó.
Somogyudvarhely: malomjáték, gólya, lóvásár.
Nádasdaróc: Menyasszonytánc, legényes.
Homokmégy: férctánc, párnatánc.
Perenye: Seprütánc, papucstánc és verbung.
Munkácson, a Zrinyi Ilona ünnepen 1943. VI. hóban, Ungváron, Perecsendben, Szolyván, Huszton a szentistvániak, Vitnyédiek, derceniek, garampáldiak, géderlaikai, cigándiak, maconkaiak, püspökbogádiak és a nagybaracskai bokrétások táncaikkal bemutatkoztak.
A Gyöngyösbokréta történetében meg kell még emlékeznünk a külföldi utjaikról is: 1935.-ben londonban, 1936.-ban Hamburgban, 1942.-ben Bécsben jártak és Cannesben is bemutatkoztak.
<14.>
A Gyöngyös Bokréta táncmozgalmi értékelésére álljon előttünk az alábbi lista, melyben azokat a táncokat állitottam össze, amelyek a Gyöngyös Bokréta bemutatkozásokban szerepeltek:
Árgyilustánc: Komáromszentpéter
Átvetős tánc: Szentistván
Bene Ádám tánca: Kiskunhalas
Buktató: Komáromszentpéter
Bujtatós: Boldog, Hosszúhetény
Csalogató: Rimóc
Csapásolás: Cigánd, Tard, Tiszapolgár, Pusztafalu
Cséptánc: Galambok
Csapós csárdás: Kustánszeg
Csikóstánc: Hortobágy, Martonfa
Csillagtánc: Hosszúhetény
Csörgőpulka: Szany
Csürdöngölő: Kide, Csikmenaság, Csikszenttamás, Szentgerice
Dobogós: Bocsárlapujtő
Dudatánc: Hevesaranyos
Dunnatánc: Kazár
Dusoló: Derecske, Szany
Fergeteges: Szatmárököritó, Kalocsa, Szakmár
Férctánc: Géderlak
Forgós: Kraszna
Futó: Öcsény
Gulyástánc: Bugac
Gyalogszéktánc: Kiskunhalas
Gyertyástánc: Nagyréde, Mezőkövesd, Kapuvár
Háromugrós: Szeremle, Nagybaracska
Hátravágos: Váralja
Hatoztatás: Alsóberecki
Juhásztánc: Üreg
Huszártánc: Karád
Kállai kettős: Nagykálló
Kampóstánc: Ököritó
Karolós: Kalotaszentkirály
Kisszéktánc: Somogyudvarhely, Géderlak
Karikázás: Nagyhind
Kanásztánc: Karád, Koppányszántó
Koszorúköszöntő: Alsóberecki
Kapástánc: Gyöngyös
Kocsikala: Karád
Karikatánc: Atkár
Keménycsárdás: Cigánd
Kopogós: Bocsárlapujtő
Körbokázó: Uszód
Körtánc: Kazár
Kunverbunkos: Kunszentmiklós
Kukkó: Mezőkövesd, Szentistván, Tard
Lassu: Szék
Kukorgó: Örhalom
Legényes: Kunszentmiklós, Szék, Inaktelke, Kecsetkisfalud, Nádasdaróc
Lépő: Öcsény
Lippenős: Uszód
Mártogatós: Boldog
Menyasszonytánc: Érsekcsanád
<15.>
Menyecsketánc: Tiszapolgár
Menyecske-váltótánc: Atkár
Mars: Tápé
Mártogatós: Buják, Nagylóc, Boldog
Marosszéki: Szentgerice
Nádtánc: Mohács
Pajtástánc: Galgahéviz, Nagyhind
Papucstánc: Perenye
Patkóstánc: Egerbocs
Pilikézés: Martos
Párnatánc: Szatmár, Vitnyéd, Homokmégy
Páros körtánc: Rimóc, Buják, Kiskomárom
Páros verbung: Kapuvár
Rezgő: Szamosardó
Rezgős csárdás: Karád
Ridázás: Érsekcsanád
Sallai tánc: Komáromszentpéter
Sarkantyustánc: Atkár
Sapkatánc: Kunszentmiklós, Somogyudvarhely
Szegélytánc: Sióagárd
Seprütánc: Vitnyéd, Csurgónagymarton
Szakácsasszonyok tánca: Öcsény
Szapora tempó: Szék
Szarkatánc: Galgamácsa
Tempó tánc: Szék
Tolnai csárdás: Váralja
Törökös: Kunszentmiklós
Tüskömugrás: Gombos
Üveges tánc: Szentgerice
Ugrós csárdás: Vitnyéd
Ugrós: Mohács
Üvegcsárdás: Koppányszántó, Nagybaracska, Báta, Karád
Váltó tánc: Kazár
Verbunkos: Kapuvár, Kóny, Derecske, Szany, Perenye, Kiskunhalas
Virágtánc: Pusztafalu
<16.>
A Gyöngyös Bokrétás bemutatókban szereplő népszokások általában ismeretesek voltak, de azért táncmozgalmi szempontból ezek is érdemesek a figyelemre. Mintegy 50 népszokás került a Gyöngyös Bokrétás előadásokban bemutatásra. Ezek a következők:
Aratóünnep: Mezőkövesd, Kazár, Hosszuhetény, Kalocsa, Báta, Garampáld, Bart, Nagybaracska, Nagylóc, Kraszna
Árvaleány lakodalma: Mikóháza
Árgyilustánc: Komáromszentpéter, Martos
Bakusz fonójáték: Hollókő
Betlehemesek: Atkár, Szentistván, Mikóháza, Őrhalom, Hollókő, csíkmenaság, Lövéte
Busójárás: Mohács
Buborkáné: Gombos
Csirjázás, dusozás: Doroszló
Csörgőpulka /játékos leánytánc/: Szany
Csörgőjáték kaviccsal megrakott fazékkal: Galambok
Dömötörnapi juhászfogadás: Kunszentmiklós
Farsang: Hosszuhetény
Falusi hérész: Boldog
Fonó: Buják, Hollókő
Fonóbeli maskurások: Szentgerice, Váralja
Gólya és a dongójáték lakodalomban: Csurgónagymarton
Gunáljáték: Bácskertes
Háromkirályok: Hosszuhetény, Galambok
Hidasjáték: Bocsárlapujtő
Istvánnapi köszöntő: Tápé
Kántálás: Kalotaszentkirály
Kapuzás: Kalotaszentkirály
Karácsonyi köszöntés: Józseffalva, Inaktelke
Kendernyomás: Kocsola
Kendertaposás: Nagykálló
Kukkó gyermekjáték: Szentistván
Kiszijárás virágvasárnapján: Boldog, Galgamácsa
Kecskebak fonójáték: Alsóberecki
Lakodalmi kendővitel: Tard
Lakodalmi csókpohárköszöntő: Törökkoppány
Lóvásár játék a lakodalomban: Csurgónagymarton
Lucanapi kotyolás: Szenna
Májusjárás: Cigánd
Májfa alatti szokás: Boldog
Menyasszonyfektető gyertyástánc: Nagyréde
Menyasszonyporkolás: Maconka
Örömkalácsvitel: Buják, Boldog, Galgahéviz
Pajtástánc a lakodalomban: Galgahéviz
Pásztor Böske: Szany
Párnatánc: Szakmár
Pilikézés: Martos
Pinceszerezés: Karád
Pünkösdölés: Vitnyéd
Regölés: Szenta, Kiskomárom, Galambok
Remélés: Tard
Ridázás: Érsekcsanád
Szakácsasszonyok lakodalmi táncos szokása: Öcsény
Szüreti ünnep: Heveng átadás: Püspökbogád
Szentiváni tüzugrás: Bocsárlapujtő
Szöllőörzés: Öcsény, Érsekcsanád
Tejbemérés: Inaktelke
Tüskömugrás: Gombos
„Ződág” kukkó: Tura
Villőzés: Nagyhind
<18.>
A bemutatott táncok és a népszokások, kevés kivételle, hiteles valóságukban eredeti, hagyományos néprajzi anyag, ugy, hogy azoknak felgyüjtése és összeállitása egy nagyobb kiadványt is megérdemelne. Különösen az erdélyi népszokások pl. a kalotaszegi kántálás, a csikmenasági és lövétei betlehemesek /utóbbit Volly István feldolgozta az Erdélyi karácsonyi játékok cimen 1940. Bp./ tökéletesek voltak, hiszen ezeket eredetileg is ott a székely falvakban bemutatásra szánták a megfelelő karácsonyi alkalmakkor. A lövétei betlehemeseket pl. hétévenként, de jó termés esetén, évről évre hagyományozva átadják a következő betlehemezőknek. A játék betanitója kiadja a szerepeket ás akkor mennek csak házról házra, mikor a főpróba sikerült. Ez tehát nem mondva csinált betanitás, hanem szokásos, hagyományos átadás, ami ellen nem lehetett semmi kifogást tennei.
A Gyöngyös Bokréta népzenei anyagának feldolgozása az Akadémia Népzenekutató osztályának feladata volna, amiben Volly István nyujthat hathatós segitséget. Illusztrációs anyag is van bőven a mühöz a MTI régi bokrétás felvételeiből, ami a Néprajzi Muzeum adatárában rendelkezésre áll. Ezeknek kiválogatására magam készséggel vállalkozom. Nagy hibája volt a Gyöngyös Bokréta mozgalomnak, hogy meggátolta a néptáncok és népszokások feldolgozását, ami ma olyan eredményesen folyik, de éppen olyan hiba ma a népi tánc és szokások bemutatásának megszüntetése, az eredeti hagyományok ápolásának elmulasztása.
Erre a helyes utat Györffy és Domanovszki megmutatta, amikor a magyar szabadtéri muzeum gondolatát felvetették és ezen belül kivánták a Gyöngyös Bokréta féle bemutatókat. Az eredeti, hagyományos bemutatások, a feldolgozásokkal párhuzamosan tudományos dokumentum volna és táncmozgalmunknak is igen fontos támasza lenne. Mint legutóbb gyüjtéseinkben láthattuk, sok helyen bukkantak fel ismeretlen részletek, jó táncosok és szokásanyag, melyeknek bemutatása <19.> érdemes volna a népi hagyományaink ápolása szempontjából. A munka még nem késő, de a mulasztás pótlása nem is késhet.
Végül meg kell emlékeznünk Paulini Béláról, mint a Gyöngyös Bokréta vezetőjéről, aki mint Debreceni László mondja irónak vallotta magát és külön tanulmányt érdemel meg, mint a háboruelőtti müvészeti életnek sajátságos alakja. Ehhez a kivánsághoz a Paulini ismerete alapján csak azt füzhetem hozzá, hogy ő Csákvárról gazdatiszti családból került fel Budapestre, mint müegyetemi hallgató. A mérnöki pálya azonban nem volt inyére, nem elégitette ki bohém természetét, álmodozó képzeletvilágát. A Balaton kávéház volt második otthona, szerette a kávéházi életet és humorizált, kis élclapot szerkesztett, de közben a szinpadi rendezésről álmodozott. Ez ösztönözte a népszinmű irása és megirta a Hári Jánost, melyet Kodály Zoltán megzenésitett. A prózai darabot csákváriakkal előadatta Budapesten is. Müvész hajlama, szinpadi rendezésre való készsége igy ismert lett és ezért bizták meg a Gyöngyös Bokréta szervezésével. A Gyöngyös Bokréta tagathatatlanul világsikert aratott nem csupán a jó rendezés folytán, hanem a magyar nép válogatott, szines csoportjainak nagy látványosságot nyujtó táncaival, sajátságos, tarka népmüvészetünk gazdag világának feltárásával. A szinpadi rendezés Paulini érdeme, de a világsiker a résztvevő népé: a cigándiaké, a derecskeieké, kunszentmiklósiaké, halasiaké, nagykállaiaké, tiszapolgáriaké stb.-ié
Szép temetésről álmodozott Paulini Béla, de a háboru kegyetlensége szomoru végzetet juttatott neki. Feleségével együtt bajon /Komárom m./ kis szőllős kertjükben 1945.-ben mentek az önkéntes halálba és ezzel vége szakadt a bokrétás mozgalomnak.
<20.>
Irodalom:
Bokrétások Lapja: szerk.: Paulini Béla 1934.-1940. I. évf.-VII. év
Hagyomány Szava: szerk. Paulini Béla 1940.-1944. I. évf. - IV.
Györffy István: A néphagyomány és a nemzeti müvelődés. Bp. 1939. A magyar Táj- és Népismeret Könyvtára I.
Paulini Béla: Gyöngyös Bokréta. Bp. 1937. Dr. Vajna és trsa.
Domanovszki György: A szabadtéri muzeum szervezeti és technikai kérdései. Ethnographia XXXII. évf. 1940.
Debreczeni László: A Gyöngyösbokréta aktáiból. Táncmüvészeti Értesitő 1956. Budapest.
Volly István: Erdélyi karácsonyi játékok. Budapest 1940. A Népmüvelők Társasága kiadása
Volly István: Népi játékok. II. kötet
