<3.>
1931-ben történt, hogy az első magyar király, Szent István ünnepi hetében Budapest székesfőváros először látta vendégül a Gyöngyösbokrétát: a népi csoportok eredeti népviseletben jelenve meg Budapesten, eldalolták ősi dalaikat, eltáncolták ősi táncaikat, bemutatták ősi szokásaikat és az egyszerű, de egymásra zuhogtatott népi megnyilvánulásokról kiderült, hogy a legnagyszerűbb élményt jelentik. Az első Gyöngyösbokrétában csak tíz helység népi csoportjai vettek részt s mindössze két napig csillogott a fővárosban, manapság az augusztus 20-ika körüli időkben már két héten át mintegy hatvan helység viselete, dalai, táncai, szokásai ragadják el a szemlélőt a szó legszorosabb értelmében: valóban, a magyar népművészet még a Trianon óta oly igen csonka Magyarország területén is végtelen szépséget és változatosságot mutat. Állandó, áldozatkész pátronusa a Gyöngyösbokrétának a főváros.
A magyar népművészet ápolása pedig idők folyamán országos és öntudatos kultusz lett, amelyben nemcsak annyi helység vesz részt, mint ahány például ma már egy-egy Gyöngyösbokrétában helyet kaphat, hanem sokkal több. A Gyöngyösbokréta első jelentkezése utáni harmadik esztendőben egy kulturális egyesület alakult, az Országos Magyar Bokréta Szövetség, alapszabályai szerint a magyar népművészet minden ágának – eredeti népdalnak, népi táncnak, népviseletnek, népszokásnak, művészi értelmű népiparnak stb. – országosan és összefoglalóan való óvására, de új virágoztatására is. Ez a kulturális egyesület pedig egymásután alakítja meg az ország mindama helységeiben, ahol a népművészeti alap tényleg megvan, helyi egyesületeit, a „bokrétákat”, s a Magyar Bokréta Szövetség immár országos viszonylatú <4.> munkáját a magyar kormány teljes mértékben támogatja és védi is. A „bokréták” a helységek büszkeségei, s a bokréták összessége ma már minden igaz magyar büszkesége, nemzeti büszkeség.
Kitűnő propagandát jelentettek a rádió néprajzi közvetítései.
Minden magyar etnografus, folklorista nagy szeretettel működik közre.
Sokezer bokrétás van az országban s mintha egy testvérek volnának. És csak a vezetők tartoznak az értelmiséghez, a „működő” tagok mind földművelők, a magyar bokréta-mozgalom tényleg a néppel művelteti a – népművészetet.
A kis helyi egyesületek – „bokréták” – helységeikben itt-ott egy-egy bokrétanapot rendeznek s erre meghívják a szomszédos bokrétákat: bokrétás család, bokrétás családot lát ilyenkor vendégül asztalánál, mint búcsúkor: ezek a helyi ünnepek többnyire nagyon kedvesek. De a helyi bokrétanapok és a budapesti Gyöngyösbokréta között már ott a népművészeti ünnepek középső vonala is. Az ideszámítható ünnepek nagyobb vidéki városokban folynak le és már nagyobbszabásúak: a Magyar Farsangtól a Magyar Újkenyér Ünnepén át a Magyar Karácsonyig. Aki valami nagyon gyönyörűségeset – fellelkesítőt és meghatót – akar látni, az nézzen is meg egy magyar bokrétás-ünnepet és mindenesetre nézze meg a Szent István hete körüli Gyöngyösbokrétát.
De mit is jelent a szó: Gyöngyösbokréta? Nos, valóban a legválogatottabb népművészeti értelmű szépségek – összefoglalását jelenti. De van valóságos gyöngyökből készült gyöngyösbokréta is, ilyen díszeket egyes vidékeken és ünnepnapokon csakugyan viselnek a kalapjuk mellett a legények. A Gyöngyösbokrétát, a legnagyobb magyar nemzeti ünnep idejére tűzi ki az ország fővárosa . . .
Újra él az ősi népdal, népi tánc, szokás a bokrétás helységekben, nagy ünnepeken viselik is ott a gyönyörű helyi viseletet és a régi formák alapján készülnek ott újra a népipar remekei. A magyar bokréta-mozgalom a valóraváltott mese. Keletiesen pompás csodák a legteljesebb nyugati kultúra közepette : „hétköznap nyugat, ünnepnap kelet” a ma már olyan nevezetes jelige.
