Idézet

Sárosi Bálint a népdaléneklésről

A népdal esetében a lényeget semmivel sem nehezebb megragadni, mint bármilyen másfajta műalkotás esetében. Itt sem kell több, mint ismerni a kultúrát, amiben a dal termett: a hivatásos előadónak pedig tudnia kell ezt a kultúrát a dal útján a hallgatókhoz közvetíteni. Ezt az ismeretet és képességet ne »előadással« pótolja, ne szorítsa ki a dalból, mű-fűtéssel, az eredeti népdalos közösség természetes melegét. Ebben a közösségben nem élnek különleges »művészi« fogásokkal, nincs »beleélés« (mert benne élnek) – nem dramatizálnak, hanem egyszerűen eldalolják, eléneklik, »elfújják«, »elmondják« a dalt.

Sárosi Bálint: Zenei anyanyelvünk. Gondolat Kiadó. Budapest, 1973. 31. oldal