Folkrádió

Ritka filmfelvételeken őrzik, miként táncoltak a dévaványai pásztorok

Kivételes filmtekercsek nyomára bukkant Mahovics Tamás, a Népművészet Ifjú Mestere díjjal elismert békési néptáncpedagógus, aki Erdei Attilával, a Dévaványai Folkműhely Egyesület elnökével párhuzamosan, majd közösen kutatta a dévaványai népi hagyományokat. Munkájuk gyümölcseként a mai néptáncoktatásban újra feltűnhetnek a dévaványai táncok, melyek a térség hungarikumait összesítő megyei értéktárba is bekerültek.

Jelentkezz a szépségversenyre! 3 millió forint nyereményért, 3 fordulóban versenyeznek a Tündérszépek – várjuk a hölgyek jelentkezését!
A Békés megyei magyar táncok feltárására vonatkozó újbóli kutatások még a kétezres évek elején kezdődtek, azt megelőzően mintegy 50 évig ugyanis szakmai berkekben a néptánc tekintetében szinte fekete foltnak számított ez a terület. Mahovics Tamás apai nagyapja dévaványai volt, továbbá sokat hallott már az elismerésre méltó Bereczki Imre Helytörténeti Gyűjteményről, ezért nem volt kérdés, hogy ez a terület is nagyító alá kerül.

– Előkerült egy kevésbé jó minőségű, de annál értékesebb filmfelvétel, amelyen pásztorok tánca látható. Az 1948–49-ben készült tekercsek annak a Rábai Miklósnak köszönhetők, aki Békéscsabán néptáncot tanított, és később a Magyar Állami Népi Együttes vezetője lett. Ő volt az, aki Keszi Kovács László néprajzkutató kollégájával eljött Budapestről és a dévaványai dr. Bereczki Imre régész, néprajzkutató segítségével felkereste és filmre vette azokat a pásztorokat, akik még birtokában voltak a térségre jellemző néptánctudásnak. És gyakorlatilag innen indult el a történet – árulta el Mahovics Tamás, a Belencéres Néptáncegyüttes vezetője. A kutatás során – amely még a mai napig tart – előkerültek még az 1950-es évekbeli pásztortalálkozók és parasztok táncainak a felvételei is, melyek alapján a szakemberek rekonstruálhatták a dévaványai táncokat.

Erdei Attila dévaványai népzenetanár azokban az időkben próbálta megmenteni a helyi népzenei hagyományok oktatását, többedmagával e célból hozta létre a Dévaványai Folkműhely Egyesületet is 2013-ban.

– Én a népzenei vonalat kutattam, így kerültem kapcsolatba Mahovics Tamással. Ezek a személyes kötődések és ennek a közkincsnek a továbbéltetése vezetett oda, hogy a dévaványai táncokat a megyei értéktár bizottsága elé felterjesztettük – tudtuk meg Erdei Attilától. Hozzátette, ez a megyei érték azért is különleges, mert ezen a területen nem volt jellemző a néptáncanyag kutatása, ezért is nagy jelentőségű, hogy sikerült megtalálni a filmeket.

A gyűjtések értékes, régi stílusú ugrósokat, a csárdások mellett különféle verbunkokat, eszközös pásztortáncokat derítettek fel. Dévaványán számos alkalom nyújtott lehetőséget táncra, nótázásra: házaknál tartott, munkához, ünnepekhez kapcsolódó mulatságok, szervezett bálok, olvasókörök, kocsmai bál vagy éppen lakodalom.

– A dévaványai táncok elemeiben megtalálható a hagyományos csárdás, amit az idősek úgy neveznek, hogy kettőt jobbra, kettőt balra. Feltűnik még ezekben a táncokban – ami egyébként az egész Sárrétre is jellemző – az a motívum, amikor a táncosok egy lábon ugrálnak, a másik lábukkal pedig úgynevezett lengető, érintő mozgásokat végeznek – fogalmazott Mahovics Tamás.
Hozzátette, Dévaványa mellett Füzesgyarmatról, Szeghalomról és Vésztőről is maradtak felvételek, amelyek magyar és cigány táncokat is őriznek.

Balázs Anett
----------------

Aki jól táncol, az sokat tud

Mahovics Tamás elmondta, a hagyományos paraszti kultúrában nagy jelentősége volt a tánctudásnak, már kisgyerekkorban kezdték a gyerekek taníttatását. Volt, hogy nagy tudású táncos meseterekhez vitték el a kicsiket, hogy az, akár egy zsák gabona fejében tanítsa meg verbunkra a gyermeket.

– Az ügyes táncosról azt tartotta a hagyományos paraszti világ, hogy az jó dolgos, jó szerető, gondoskodó, tehát egy életrevaló, rátermett ember, aki a párválasztásban is jobban boldogul.

Beol - Békés megyei hírportál, 2019. január 31.