Adatbázisunk egyik legfontosabb szervezőelve a gyűjtésrekonstrukció, vagy általánosabban az eseményrekonstrukció. Pávai István több évtizedes gyűjtési és archívumi munkájának tapasztalatait összegezve alkotta meg 2001-ben a folklórarchiválási rendszer tervét. Alapgondolata az volt, hogy ne csak magára a folklóralkotásra – például egy népdalra, egy népmesére vagy táncfolyamatra – koncentráljunk, hanem az alkotás megszületésének körülményeit, az alkotások egymáshoz való viszonyát is vizsgáljuk. Ez a szemlélet segíti az adatok értelmezését, a metaadatok pontosítását, gazdagítását és a gyűjtők életútjának felfedezését is. Katalogizálóink gyakran izgalmas nyomozást folytatnak annak érdekében, hogy feltárják ezeket az összefüggéseket, rekonstruálják azt az eseményt, amelyről dokumentumok kerültek be az archívumba.
Adatbázisunkban folklóreseménynek nevezzük az egy helyen és egy időben lezajlott, folklórelemeket is tartalmazó eseményt. Az „egy helyen és egy időben” nem pontos definíció, rugalmasan értelmezzük. Előfordul, hogy a többnapos gyűjtőúton rögzített felvételeket nem lehet vagy nem érdemes napi eseményekhez rendelni, de például az Utolsó Óra Program során az adott héten gyűjtött hatalmas anyagot naponként, sőt gyakran napon belül gyűjtőnként is csoportosítottuk.
Archívumunk audiovizuális gyűjteményének felvételein eddig csaknem 10 ezer folklóreseményt azonosítottunk, teljes időtartamuk 9300 óra. Ezeknek körülbelül a kétharmada – 6700 folklóresemény 6400 órányi felvétele – szegmentálva és metaadatokkal ellátva már mindenki számára elérhető az online adatbázisban. Ez azt jelenti, hogy ha folyamatosan, napi 24 órában hallgatnánk a felvételeket, akkor nagyjából 9 hónap múlva érnénk a publikált gyűjtemény végére. Persze nem kell aggódni, hogy elfogy a hallgatni és nézni való, mert a digitalizálás és katalogizálás rendületlenül folyik tovább ez alatt az idő alatt is.
Folklóradatbázis, 2025. március:
A fenti grafikonon azt ábrázoltuk, hogy a 2025 márciusi adatok szerint hogyan oszlik meg az archívum audiovizuális médiáin már azonosított folklóresemények száma az esemény időpontja szerint. Adatbázisunkban a legkorábbi gyűjtések a 19. század végéről származnak. Ezek Vikár Béla és Sebestyén Gyula fonográfhengerre rögzített felvételei, melyek a Néprajzi Múzeumnak köszönhetően digitális másolatként a Hagyományok Háza Folklór Archívumának gyűjteményébe is bekerültek. Az 1949 és 1954 közötti emelkedett gyűjtésszám a Zenetudományi Intézet archívumából származó, Webster-dróttekercsekre rögzített hangfelvételek feldolgozásának eredménye. 1993-ból azonosítottuk be a legtöbb folklóreseményt, szám szerint 411-et, közülük jelenleg 299 publikus. A legtöbb közzétett folklóresemény 1998-ból származik, a 333 gyűjtés jelentős része az Utolsó Óra Programnak köszönhető. A legutolsó publikált gyűjtés 2014-es, Sára Ferenc készítette Csinódon.
Illusztrációként lássuk adatbázisunk legkorábbi gyűjtését! Vikár Béla a Borsod vármegyei Csincsetanyán kezdte a fonográfos felvételek készítését 1896 decemberében. A gyűjtéshez felhasznált 12 henger egy része megrepedt vagy eltörött, így 9 hengerből rekonstruáltuk a gyűjtés fennmaradt hanganyagát.
Zagyva Natália
