Folkrádió

„Adja Isten, mink is vigadjunk!” – Ivónóták Zalából

Köszönjük Kovács Péternek, hogy eljuttatta hozzánk a Gyenesdiási Dalárda „Adja Isten, mink is vigadjunk!” című CD-jét, mely zalai ivónótákat tartalmaz. Az alábbiakban az ő, vagyis a szerkesztő bevezetőjét idézzük a CD kísérőfüzetéből.

Tisztelt olvasó, kedves hallgató!

Amikor a dalárda vezetősége felkért zalai bordalok összegyűjtésére e hangzókiadvány céljából, elkezdtem különböző, számomra hozzáférhető, zalai gyűjtésű népdalokat tartalmazó forrásokból kifejezetten olyan népdalok után kutatni, melyek vagy műfajilag ivónóták, vagy ha más műfajúak is (pl. betyárnóta-részlet, vagy katonadal-töredék), de szövegükben szerepel megjelenik valamely nemes nedű neve, egyszóval kapcsolódnak az ivás témájához. Ez 2016 őszén, vagy még korábban lehetett. Szívesen vállaltam a munkát, hiszen tudomásom szerint nincs még egy olyan hangzókiadvány, amely kizárólag egy megye területéről csak egy témakör, műfaj szerint mutat be népdalokat.

Nem volt kifejezetten célom azonban csak népdalokat szerepeltetni, műdalokat kihagyni e témában (úgyis intencionális gyűjtések, rákérdezések esetében ez adja magát, hogy a népdalok kerülnek túlsúlyba). A lényeg számomra az volt, hogy ha esetleg műdal is kerül a gyűjteménybe, a speciális helyi dallam- és szövegváltozatokban is megmutatkozik a „zalaiság”: ezeket is zalai emberek őrizték meg és formálták a saját ízlésüknek megfelelően, sajátjukként; ezek is elhangzottak hegyi iszogatás, lakodalom közben, akár a hagyomány részeként is. Másrészt ez egy dalárda (nem kifejezetten népdalkör) tevékenységébe beleillik. (Természetesen végül elhanyagolható kivétellel népdalok kerültek be a gyűjteménybe.)

A számos forrásból – helyszíni lejegyzésekből, hangzó gyűjtésekből és kottakiadványokból - 84 darab dalt sikerült összeszednem e témában (de nyilván ezt még folytatni lehetett volna). Ezek közül, illetve ezeken kívül némely használhatatlannak bizonyult (fonográfhengeres gyűjtésen nehezen kivehető, vagy rosszul, pontatlanul intonált, felismerhetetlen, lekottázhatatlan dallam, stb.). A 84 dalt dallamváltozatok szerint csoportosítva kiderült, hogy 56 különböző dallam zenei változatairól van szó, amelyek közül a többféle előfordulás, változat közül egyet választottam ki bizonyos szempontok alapján, hogy dalösszeállításba kerüljön. Ez az eredetileg 56 dallamcsalád tehát zeneileg különböző, nem szövegi változatokból áll, vagyis (egyetlenegy rövid motívum kivételével) kétszer ugyanaz a dallam nem hangzik el a CD-n; csak szövegi, de nem zenei egyezések, hasonlóságok, változatok tűnhetnek fel a hallgatónak.

Néha csak egy versszak kapcsolódik az iváshoz, az italokhoz a találataim között, ezért kihagytam a témához nem illő versszakokat a kiválasztott dallamváltozatból. (Ez alól egy versszak képez kivételt, a dalárda döntése alapján.) Ilyenkor kapóra jön a hangszeres kíséret, hiszen sok esetben nem kísérő jelleget ölt a hangszeres előadás, hanem az éneket váltogató egyenrangú, felelgetős szerepet teljesít a csokorban, mintegy kamarazenei jelleget kölcsönözve az összeállításnak.

Viszont feljogosítva éreztem magamat arra is, hogy egy-egy dal más adatközlőtől, más (de zalai) faluból, stb. előkerült további, de a témához kapcsolódó strófáját énekeltessem a kiválasztott változatra. Ezeket a máshonnan, vagy másvalakitől előkerült szövegeket a szövegkönyvben jelezzük is, a megfelelő adatokkal. Ezen 56 különböző dal közül többféle okból kifolyólag néhány mégsem került dalcsokorba; azok más, a témához esetleg csak közvetve kapcsolódó szövegű dalokra lettek cserélve.

Így végül 55 dallamot osztottam el különböző hangszerkíséretes és egy kíséret nélküli dalcsokorba. A Gyenesdiási Dalárda alapkoncepciója ugyanis az, hogy általában valamilyen hangszer kíséretében adják elő dalaikat. Ez előirányozta számomra a dalok csokrokba rendezésének elvét: a dallam jellegétől függően válogattam a dalokat olyan hangszerek kíséretéhez, amikről tudtam, hogy a dalárda vezetői, a Pék házaspár és meghívott zenésztársaik használnak. A hangszerekhez való beválogatás szempontja volt az is, hogy az adott dallam milyen jellegű: a magyar népzene ősi rétegéhez tartozik-e – mert akkor a dunántúli tercet és szeptimet is bemutatni képes pásztorfurulyás kíséret a hozzáillő –, vagy teszem azt a reneszánsz korban keletkezett-e, mert akkor meg a dudakíséret az odavaló. Ha történelmi hangulatú dalról van szó, akkor ahhoz jó a tárogatókíséret; ha pedig már meglehetősen műdalos, magyarnótás, polgári jellegű a dallam, akkor pedig a harmonika-hegedű duó, illetve a vonószenekar szolgálhat stílszerűen annak kíséreteként.

Bár néprajzilag, a folklorisztikában nem megyékben, hanem tájegységekben gondolkodunk, érthető a lokálpatrióta hozzáállás, amiben ez a lemez is fogant: a zalaiság, a zalai érzés táplálása, erősítése népzenei adatokkal is. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a népzenekutatásban használatos helységnév-besorolás az első világháború előtti vármegyei közigazgatás szerint történik mind a mai napig. Ennek megfelelően zalai gyűjteményünk részét képezhetik a trianoni békediktátum folyományaként az országtól és többek között az 1950-es közigazgatási átszervezéskor Zalától elcsatolt területek dalai is. Sajnos csak egy badacsonytomaji népdal volt a témába vágó, amit szempontjaim alapján be tudtam válogatni, de Horváth Károly gyűjtéseiben több muravidéki népdal került be az összeállításokba Hetésnek a ma Szlovéniához tartozó részéről.

E kiadványban újszerű a szöveges információk, szócikkek, leírások, fogalom-meghatározások szóbeli felolvasás általi, nem írásos bemutatása, közlése is; egyfajta változatosságot célozva meg a zenés és szöveges részek között. Ezek mind nyomtatásban megjelent művekből vett szószerinti idézetek, de tematikusan sorrendbe rakva.

A szövegkönyvben igyekeztem az adott dalról elérhető minden gyűjtési adatot feltüntetni, viszont nem a hivatalos magyar helyesírás szerint eljárni, hanem valamiféleképpen, amennyire ezt így lehet, írásban visszaadni a jellegzetes tájszólási, kiejtésbeli elemeket, amik az adatközlő előadásában megfigyelhetők voltak. A dalokhoz, szövegekhez tartozó egyéb információkat, megjegyzéseket dőlt betűkkel szedtük.

Én is szeretnék köszönetet mondani az örökifjú dalárdás férfiaknak, akik képesek voltak rövid idő alatt, fiatalokat megszégyenítő módon gyorsan és sokat tanulni és begyakorolni a szövegeket, a csokrok, dalok felépítését; a fáradhatatlan, lelkes és aranyszívű dalárdavezetőknek, a csapat szívének: a Pék házaspárnak, akik a betanításban, a próbák vezetésében és a zenei kíséretben is jeleskedtek hangszereiken; a meghívott művészeknek és a két zenekarnak a kíséretért, Kaszap István hangmérnők-stúdióvezetőnek és segítőtársának, Szép Alexandrának a türelemért, amivel elviselték a tökéletességre való törekvésem aprólékosságban testet öltő megnyilvánulásait és eleget tettek kéréseimnek a felvételek során és a szerkesztéskor; Tenczné Tóth Krisztinának a kitűnő, stílusos grafikai tervezésért és mindenkinek, aki a dalárdát és minket segített e munkában.

Jó, élményekkel teli, hasznos, kellemes zenehallgatást kívánok!

Kovács Péter
népzenész, Zalaegerszeg

Folkrádió, 2019. január 6.