Folkrádió

A lábmunkát focival kezdte a néptáncos

A minap, a Békés megyei VOSZ-gálán Prima díjjal ismerték el a mezőberényi székhelyű „Leg a láb” Alapfokú Művészeti Iskolát. A lassan két évtizede kimagasló oktató-nevelő munkát végző, tevékenységével a hátrányos helyzetű térségeket és gyermekeket jelentősen segítő intézmény igazgatóját, Szabó Csabát ezért is választottuk a hét emberének.

– Focival kezdte, mégis a néptáncnál kötött ki…

– Valóban, jó néhány évig fociztam, majd 1977-ben, tizenkét évesen kezdtem el néptáncolni az akkori Endrődön. Édesanyám sokat mesélt arról, hogy milyen szép is a néptánc, én pedig hamar rájöttem, hogy ez lesz az én műfajom. Bármennyire szerettem a labdarúgást, azt is beláttam, hogy ott nem sok keresnivalóm van. Endrődről Szegedre kerültem középiskolába, és amellett is heti háromszor jártam néptáncra. S hogy milyen kicsi is a világ, az oktatónk az a Nagy Albert volt, aki korábban Gyomán vezette a helyi néptáncegyüttest. A csongrádi megyeszékhelyen eltöltött évek megerősítették a kötődésemet.



– Leginkább mint táncost és néptáncoktatót ismerjük, s számomra komoly meglepetés volt, hogy végzett textilipari mérnök is. Miként alakult a középiskola után a sorsa?

– A szegedi középiskolai éveket követően Budapestre kerültem főiskolára, ahol valóban textilipari üzemmérnök végzettséget szereztem. Közben egyre inkább éreztem, hogy hosszú távon a tánc tölti majd be a fontosabb szerepet az életemben. Bekerültem a Tímár Sándor vezette Bartók Néptáncegyüttesbe, ami a legjobbak közé tartozott az országban. Nagyon lent kezdtem, a többiek jobbak, ügyesebbek, képzettebbek is voltak. Kőkemény munka után sikerült felzárkóznom, de megérte, hiszen az ország legjobbjaival táncolhattam együtt. Később Varga Zoltán vette át a csapat vezetését, Tímár Sándor pedig az Állami Népi Együttesnél folytatta.

– A felzárkózás kiválóan sikerült. Hogyan jött össze a máig emlékezetes országos siker?

– A katonaság alatt a Csepel Táncegyüttesnél táncoltam, itt is tudtam képezni magam, majd 1988-ban a legendás Ki mit tud?-on néptánc-kategóriában második lettem. Ennek ellenére ekkor az életem más irányba kanyarodott, hazaköltöztem Gyomaendrődre, és egy ideig a textiles szakmában helyezkedtem el. Ezután felkértek a Csepel Táncegyüttes vezetésére, így Budapestre költöztem. Családi okok miatt azonban csak egy évet maradtam, de fontos hozadékként ­elkezdtem a táncművészeti főiskolát. A végzettségre többek között ahhoz is szükség volt, hogy később magán művészeti iskolát alakíthassunk.

– 2000-ben pedig létre jött a „Leg a láb” művészeti iskola.

– Visszatértem Budapestről, leendő feleségemmel együtt Mezőberénybe költöztünk, és eldöntöttük, hogy szeretnénk az említett művészeti iskolát létrehozni. ­Feleségemmel mindent közösen csinálunk, igazi támasz számomra. Akkor egyébként az utánpótlásképzés, a néptáncoktatás számos településről hiányzott, így hiánypótló szerepet is betöltöttünk. Egy átbeszélt, tereferével telt éjszakát követően, egy virágos hajnalon megszületett a Leg a láb név is.



– Évről évre több településre hívták önöket tanítani. Mi a siker titka?

– A mezőberényi központunkban, Mezőtúron és Biharugrán kezdtük a munkát. Az évek során pedig a települések „kézről kézre” adtak bennünket, miután látták a közeli helységekben a falu­napokon, ünnepségeken fellépő gyerekeket. Hamarosan már több mint tíz telephelyünk volt, és kérésre több községben képzőművészeti tanszakot is indítottunk. Az érintett helyek nagy része hátrányos helyzetű térségekben fekszik, és a gyerekek komoly része is hátrányos helyzetű, akiknek nincs más lehetőségük, hogy művészeti képzésben vegyenek részt. Ez külön motivációt, küldetést jelentett. A fiatalok rendszeres szereplői a települési ünnepségeknek, ami erősíti önbizalmukat, a néptánc pedig fejleszti a szociális képességeket.


--------
Sok diák tanul tovább szakirányban

A „Leg a láb” diákjai közül sokan folytatták a Bartók Béla Művészeti Szakközépiskolában, illetve a Táncművészeti Főiskolán is. Szabó Csaba elmondta, szabadidejük nagy részét is azzal töltik, hogy különböző fakultatív rendezvényeken, a gyerekek fellépésein vesznek részt. – Miután nagyoSzabó Csaba és a „Leg a Láb” fontos küldetést tölt be Fotó: I. Gy.n szeretjük, amit csinálunk, néha nekünk sem egyértelmű, hogy hol kezdődik a kikapcsolódás és hol ér véget a munka. Ezek gyakran összeérnek, de talán ez így is van jól – tette hozzá.



Papp Gábor

Beol - Békés megyei hírportál, 2019. október 7.